Bányavirág

  • 2016. december 5.

Snoblesse

Pálinkás jó reggelek, pálinkás jó nappalok és pálinkás jó esték váltják egymást Székely Csaba színházi Erdély-díszletei között.


Székely Csaba darabja leszámol az illuzórikus Erdély-mítosszal, vagy még inkább felcseréli azt az ún. alkoholromantikára – írta kritikusunk a Bányavirág pinceszínházbeli előadásáról (a teljes kritika itt olvasható). Székely Csaba világában van házi pálinka, almakompót, haldokló apa, bezárt bánya, sírva vigadás, nincs viszont perspektíva, munkahely, hit, remény és szeretet. E mesésnek aligha mondható Kárpát-medencei térbe, mint fentebb is jeleztük, legfeljebb hálni jár az Erdély-mítosz: minden düledezik, legyen bútor, ház vagy ember, egyedül a pálinkamérésnek van oka némi derűre. Utóbbiból (nem a pálinkából, hanem a derűből) a nézőnek is kijut Csizmadia Tibor rendezése és az alkoholromantikában remeklő színészek (Kaszás Gergő, Széles László, Bozó Andrea, Tóth József és Vándor Éva) jóvoltából.

Neked ajánljuk