Barokk estek a Budapesti Fesztiválzenekarral

  • 2013. november 7.

Snoblesse

Faltól falig barokk: háborúk, madárhangok, párviadalok a 17. századból.
false

Míg a budapesti éjszakában a legmenőbb dj-k utánozzák a természet hangjait, az Olasz Kultúrintézetben a barokk kis-nagy mesterei csicseregnek a Budapesti Fesztiválzenekar legfrissebb barokk estje jóvoltából. A természethez fordult ihletért Carlo Farina is, aki 1627-ben írta Capriccio stravagante című darabját – míg ő a természet hangjaiból, Heinrich Ignaz Franz von Biber magától az itáliai mestertől merített, vagy ha mégsem, zenei előképül azért Farina így is megteszi, különösen, ha az osztrák zeneszerző híres csataábrázolása, a Battalia felől nézzük. A barokk esten szerepel még egy majdnem híres Bach (Johann Christoph, aki az ismert családtag, Johann Sebastian előtt állt neki zenét szerezni), és Monteverdi is: Tankréd és Klorinda párviadala. A Fesztiválzenekart a historikus előadói gyakorlat egyik legjelentősebb alakja, Jos van Immerseel vezényli. Koncertek: november 16., 17., 19.45.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.