Boddika a Corvintetőn

  • 2013. szeptember 27.

Snoblesse

Szombat este az utóbbi évek újabb keletű brit tánczenei hullámának egyik legjelesebb képviselője teszi oda a magáét.
false

Boddika, azaz Alex Green még 2000 körül tűnt fel, mint a jeles, Damon Kirkhammel (alias Jon Convex, Kid Drama) közösen alapított Instra:mental duó tagja. Ekkor s utána még évekig drum&basst gyártottak és játszottak, mégpedig az agyasabb fajtából – máig is (többek között) őket emlegetik, mint a sokat látott műfaj megújítóit. Az ütemek lassítására tett erőfeszítéseik (melyek szinte egy új stílust szültek) eljuttatta őket odáig, hogy 2009 körül már a (poszt-)dubstep/bass music világ pionírjai között tartotta őket számon a zeneszerető publikum, s a máig tartó közös munka zamatos (ropogós vinilekre nyomott) gyümölcsei bizonyítják, hogy mennyire méltó és ihletett követői ők a patinás technohagyománynak. Közben pedig Green részben önállósította is magát: a legendás, 2010-es Boddika's House/Syn Chron maxival megszületett saját, mással nehezen összekeverhető techno-elektro-breakbeat-acid-bass music kevercse – agyas, mégis döngölésre/táncoltatásra/veretésre termett lemezek sorát adta ki (köztük olyan finom darabokat is, mint a Soul What).

S nem is mindig egyedül, hiszen remek alkotótársra lelt napjaink másik, üstökösszerű karriert befutó producerfenoménjában, Joy Orbisonban. Az elektrofunk sötét, mégis lelkesítő oldalával szembesülhet, aki a táncparkettre teszi a lábát – a jelszó a régi: megint jönnek, kopogtatnak! Hazai részről (főként a szervező Budapest Bass Music képviseletében) kiváló kollégái, Isu, Mentalien, Ba10 és Aafro pakolnak.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.