Borbély Mihály 60

  • 2016. szeptember 13.

Snoblesse

Ünnepi koncert barátokkal és zenésztársakkal
A jazz és a kortárs zene területén egyaránt otthonosan mozgó szaxofonost, a Kossuth-díjas, unikális fúvóst ünnepli ma mindenki egy nagy közös koncerten a Fonóban. Néhány éve jót beszélgettünk az ünnepelttel, a Narancsnak adott interjújából idézünk:
false

rés a présen: Te is azok közé a zenészek közé tartozol, akik a népzenéből merítik a művészetüket. Mennyire tudtál, tudnál eltávolodni tőle?

Borbély Mihály: Nekem a népzene viszonyítási pont, melyből az egész zenei világegyetemet értelmezem. Ma kezdem ezt tisztán látni, noha nem tartom magam népzenei szakembernek. Eltávolodni akkor sem akarok tőle, amikor úgy tűnik, hogy már más utakon járok. A bennem élő ezernyi zenét formálom újra, s ennek gyökere mindig a Kárpát-medence zenéje. Iránytűm Bartók "világzenéje".

rap: Miért a szaxofon a fő hangszered?

BM: Valószínűleg a tárogató miatt. Az első hangszerem a klarinét volt, ám nemcsak a főiskolai tanáraimtól, de a falumbéli tárogatós bácsitól is sokat tanultam. Nem véletlen, hogy ma a szoprán szaxofont tartom fő hangszeremnek, mely a legközelebb áll hozzá - persze tárogatón is sokat játszom, nemrég Tommy Víg nekem írt tárogatóversenyét mutattam be Miskolcon. A szaxofon lehetőségei nagyon gazdagok, és ennek feltárásában még mindig tanuló vagyok

 

És akkor most lássuk, miként nyilatkozott a jubileum előtt álló művész a születésnapi koncert apropóján:

"A Vujicsics zenekarban valahogy kialakult, hogy – legyen szó születés- vagy névnapról – az ünnepelt hoz szerény ajándékot, egy kis bort, süteményt, s ő lepi meg a barátait. Amikor a szívemnek oly kedves Fonó felkérését elfogadtam, rögtön tudtam: csak úgy van értelme ennek az „ünnepi koncert“-nek, ha én ajándékozhatom meg a közönséget. Ebben számos kollégám lesz segítségemre ezen az estén, akiknek nagy köszönettel tartozom szakmai és baráti szempontból egyaránt: Agatics Krunoszláv „Kityo“, Baló István, Brczán Miroszláv, Dés András, Dresch Mihály, Eredics Gábor, Eredics Kálmán, Farkas Zoltán „Batyu“, György Mihály, Horváth Balázs, Lukács Miklós, Sárvári Kovács Zsolt, Szendrődi Ferenc, Tálas Áron."

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.