Brad Mehldau & Mark Guiliana

  • 2013. március 1.

Snoblesse

Mehldau, egy dobos és az elektronika.


A Coltrane-féle My Favourite Thingset ugyanolyan átéléssel játssza, mint a Radiohead-féle Paranoid Androidot vagy az Oasis Wonderwallját; ha a dzsessz határainak feszegetéséről vagy éppenséggel a dzsessz és a rajta kívül eső populáris műfajok közelítéséről van szó, Brad Mehldau-nak sosem kellett a szomszédba mennie segítségért: remekül elboldogult egymaga is a feladattal. A méltán világhírű dzsesszzongorista nem hagyott fel dzsessztágító aknamunkájával, de egy időre felhagyott a klasszikus dzsesszel, viszont összebútorozott több vintage szintetizátorral, egy Fender Rhodesszal és Mark Guiliana dobossal. Az így létrejött egyvelegre azok is ráismernek, akik a drum & bass és a dance-funk világából jönnek, de a hagyományos Mehldeau-hangzás hívei sem maradnak élmény nélkül.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.