Budapest Bartóktól Banksyig

  • 2014. március 17.

Snoblesse

Czabán György szubjektív térképe a városról.

Azt írja drMáriás, hogy „Czabán György egy rendkívül furcsa és izgalmas ember. Hol játékfilmet rendez, hol free-jazz koncertet szervez, hol rádióadást vezet, szinte mindig vitázik, gondolkozik, mérgelődik, s örül annak a hatalmas kulturális örvénynek, melynek kellős közepében él, miközben jóformán megállás nélkül fotózik. Zenészeket, művészeket, demonstrációkat, bulikat, kiállításokat, állatokat, növényeket, épületeket, hajókat, egyszóval jóformán mindent”.

false

 

Fotó: Czabán György

Csizek Gabriella kurátor meg azt írja, hogy „A város e fotográfiákon nem szép vagy csúnya, hanem önmaga. Az emberi jelenlét nyomait magán viselő hely, ahol békés egymásmellettiségben élnek a siető emberek a város rejtett jelrendszerével, például a zöld arcú manóval”.

Még itt gyorsan megnézhetik Czabán képeit a világ legnagyobb romkocsmájáról, vagyis a Nagykörútról, aztán ideje megkeresni azt a manót a Manóban.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.