Ha Charles Bukowskit valami áramlatba kéne belekalapálni, talán a beatek merülhetnének fel. Persze nem Kerouac romantikája, nem is Burroughs-féle víziók, hanem az a rettenetes lepattantság és kirekesztõdés, ami Selbyt uralta – írta kritikusunk 2004-ben.
Még az is felmerül, hogy Bukowski első regénye pusztán a szegény ember Kafkája volna – de ilyen messzire azért mégsem mennénk el – írta kritikusunk 2007-ben.
Bukowski az amerikai népi író. Nem csak szájhõs, de elképesztően agresszív is: lenéz mindenkit, a nácikat ugyanúgy, mint az amerikai középosztálybelieket – írta kritikusunk 2009-ben.
Bukowski költeményeit nem tudom egyértelműen beatverseknek olvasni: azoknál jóval földhözragadtabbak, de ezt jó értelemben mondom. Sokszor olyanok, mintha egy-egy novellájának sűrített változatai lennének. Sztorisak, mesélősek. Néhol túlontúl sommásak – írta bloggerünk 2013-ban.
2014-ben pedig Bán János színész felolvas, Pritz Péter fordító és Barangó, a Bukowski-kötetek szerkesztője beszélget, Pion István, Simon Márton és Mátyás Sirokai pedig versel Bukowskira emlékezve a Katona József Színházban.
