CineFest: Casablanca 70

  • 2012. augusztus 31.

Snoblesse

A világ összes városának összes kocsmája közül miért pont ebbe kellett bejönnie? A világ összes városának összes filmfesztiválja közül a miskolci CineFest ünnepli a hetvenéves klasszikust.


A szívére célzok, kapitány! Az a legkevésbé sebezhető pontom.

What watch? Ten Watch. Such Much?!

A világ összes városának összes kocsmája közül miért pont ebbe kellett bejönnie?

Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete…

You must remember this / A kiss is still a kiss…

Igen, ez mind a Casablanca, és nem, a „Játszd újra, Sam!” így, ebben a formában sosem hangzik el a filmben. Ami mit sem változtat a tényen, hogy Bogart & Bergman klasszikusa, amellett, hogy a filmtörténet legnagyobb idézetgyűjteménye, az emberiség egy jelentős része szerint a világ legjobb filmje is. De ha nem is a legjobb, a legnépszerűbb és legromantikusabb mindenképpen. Létrejöttében persze mi magyarok is vastagon benne vagyunk – Kertész Mihály, Peter Lorre és Szőke Szakáll jóvoltából. Minthogy a film 70 éve született, Kertész Mihály (Michael Curtiz) pedig 50 éve hunyt el, első filmjét ráadásul pont 100 éve forgatta Magyarországon (megkerült némafilmjeiről itt olvashat bővebben), épp elegendő az évforduló egy kiadós Casablanca-konfenrenciához. A tudományos és egészen fantasztikus rendezvénynek a miskolci CineFest filmfesztivál ad otthont: a tudományt többek közt Báron György, Hahner Péter és lapunk alkalmi szerzője, Takács Ferenc képviseli, fantasztikus pedig az lesz az egészben, hogy az ünnepelt filmet felújított, kockáról kockára restaurált változatban lehet megtekinteni.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.