CineFest: Casablanca 70

  • 2012. augusztus 31.

Snoblesse

A világ összes városának összes kocsmája közül miért pont ebbe kellett bejönnie? A világ összes városának összes filmfesztiválja közül a miskolci CineFest ünnepli a hetvenéves klasszikust.


A szívére célzok, kapitány! Az a legkevésbé sebezhető pontom.

What watch? Ten Watch. Such Much?!

A világ összes városának összes kocsmája közül miért pont ebbe kellett bejönnie?

Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete…

You must remember this / A kiss is still a kiss…

Igen, ez mind a Casablanca, és nem, a „Játszd újra, Sam!” így, ebben a formában sosem hangzik el a filmben. Ami mit sem változtat a tényen, hogy Bogart & Bergman klasszikusa, amellett, hogy a filmtörténet legnagyobb idézetgyűjteménye, az emberiség egy jelentős része szerint a világ legjobb filmje is. De ha nem is a legjobb, a legnépszerűbb és legromantikusabb mindenképpen. Létrejöttében persze mi magyarok is vastagon benne vagyunk – Kertész Mihály, Peter Lorre és Szőke Szakáll jóvoltából. Minthogy a film 70 éve született, Kertész Mihály (Michael Curtiz) pedig 50 éve hunyt el, első filmjét ráadásul pont 100 éve forgatta Magyarországon (megkerült némafilmjeiről itt olvashat bővebben), épp elegendő az évforduló egy kiadós Casablanca-konfenrenciához. A tudományos és egészen fantasztikus rendezvénynek a miskolci CineFest filmfesztivál ad otthont: a tudományt többek közt Báron György, Hahner Péter és lapunk alkalmi szerzője, Takács Ferenc képviseli, fantasztikus pedig az lesz az egészben, hogy az ünnepelt filmet felújított, kockáról kockára restaurált változatban lehet megtekinteni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.