Concerto Budapest: újévi ünnepi koncert

  • 2012. december 28.

Snoblesse

Magyarország legdinamikusabban fejlődő és legfiatalabb nagyzenekara a Müpában.


„A jó zenekari játék voltaképpen a magasrendű kvartettjátékon alapul. Meghívtam a Concerto Budapestbe a fiatal magyar vonósnégyes-generáció legjelesebbjeit, ifjú szólistákat és kamarazenészeket, hogy együtt hozzunk létre egy kimagasló nagyzenekart” – nyilatkozta Keller András, aki 2007 óta zeneigazgatója a Concerto Budapestnek. Magyarország legdinamikusabban fejlődő és legfiatalabb nagyzenekara a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben kezdi ünnepi koncerttel az új évet. Műsoron: Messiaen: L’Ascension (A mennybemenetel), Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125.
Közreműködik: Pasztircsák Polina – szoprán, Schöck Atala – alt, Fekete Attila – tenor, Rácz István – basszus, MR Énekkar (karigazgató: Somos Csaba). Vezényel: Keller András.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.