Danny Boyle: Frankenstein

  • 2012. július 2.

Snoblesse

A Gettómilliomos Oscar-díjas rendezője a londoni Nemzeti színpadán hozta a frászt a közönségre. Színházi közvetítés felvételről.


A londoni színházműsor sosem szűkölködött sztárokban, Kevin Spacey, Keira Knighley, Ewan McGregor, Ralph Fiennes – csak néhány azok közül, akiket az elmúlt években színpadon láthattak a szerencsés londoniak és a színházturisták (jövőre jön Rowan Atkinson, Jude Law, Judi Dench). A 2011-es évad egyik szenzációja volt a National Theatre Frankenstein-produkciója, ám ezúttal nem a színészek jelentették a legfőbb vonzerőt: noha Jonny Lee Miller és Benedict Cumberbatch aligha nevezhetők no-name színészeknek (Miller eddigi legnagyobb dobása a Trainspotting volt, a nagy reménységként elkönyvelt Cumberbatché pedig a Sherlock című tévésorozat), ám mégsem miattuk özönlöttek a népek doktor Frankenstein és szörnyetegének drámájára, hanem a rendező személye miatt. A népek  elsősorban Danny Boyle nevére tódultak a pénztárakhoz, és úgy tűnik, a többség elégedetten is távozott a 110 perces, szünet nélkül játszott előadás után. A színikritikusok – egy-két örök elégedetlen kivételével – kórusban zengték a még a huhogók által is szuperlátványosnak ítélt előadás dicséretét, s csak azt nem tudták eldönteni, ki a jobb szörnyeteg – merthogy Miller és Cumberbatch előadásonként cserélgették a szerepeket. A döntés lehetősége most nekünk is megadatott, Boyle 16 éven felülieknek szóló Frankensteinjét, vagyis az előadás felvételét az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik. A múlt héten Milleré volt a szörny, a  mai vetítésen Cumberbatch-é. (A nagy érdeklődésre való tekintettel 23-én és 30-án is lesz Frankenstein.)

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.