Danny Boyle: Frankenstein

  • 2012. július 2.

Snoblesse

A Gettómilliomos Oscar-díjas rendezője a londoni Nemzeti színpadán hozta a frászt a közönségre. Színházi közvetítés felvételről.


A londoni színházműsor sosem szűkölködött sztárokban, Kevin Spacey, Keira Knighley, Ewan McGregor, Ralph Fiennes – csak néhány azok közül, akiket az elmúlt években színpadon láthattak a szerencsés londoniak és a színházturisták (jövőre jön Rowan Atkinson, Jude Law, Judi Dench). A 2011-es évad egyik szenzációja volt a National Theatre Frankenstein-produkciója, ám ezúttal nem a színészek jelentették a legfőbb vonzerőt: noha Jonny Lee Miller és Benedict Cumberbatch aligha nevezhetők no-name színészeknek (Miller eddigi legnagyobb dobása a Trainspotting volt, a nagy reménységként elkönyvelt Cumberbatché pedig a Sherlock című tévésorozat), ám mégsem miattuk özönlöttek a népek doktor Frankenstein és szörnyetegének drámájára, hanem a rendező személye miatt. A népek  elsősorban Danny Boyle nevére tódultak a pénztárakhoz, és úgy tűnik, a többség elégedetten is távozott a 110 perces, szünet nélkül játszott előadás után. A színikritikusok – egy-két örök elégedetlen kivételével – kórusban zengték a még a huhogók által is szuperlátványosnak ítélt előadás dicséretét, s csak azt nem tudták eldönteni, ki a jobb szörnyeteg – merthogy Miller és Cumberbatch előadásonként cserélgették a szerepeket. A döntés lehetősége most nekünk is megadatott, Boyle 16 éven felülieknek szóló Frankensteinjét, vagyis az előadás felvételét az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik. A múlt héten Milleré volt a szörny, a  mai vetítésen Cumberbatch-é. (A nagy érdeklődésre való tekintettel 23-én és 30-án is lesz Frankenstein.)

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.