Danny Boyle: Frankenstein

  • 2012. július 2.

Snoblesse

A Gettómilliomos Oscar-díjas rendezője a londoni Nemzeti színpadán hozta a frászt a közönségre. Színházi közvetítés felvételről.


A londoni színházműsor sosem szűkölködött sztárokban, Kevin Spacey, Keira Knighley, Ewan McGregor, Ralph Fiennes – csak néhány azok közül, akiket az elmúlt években színpadon láthattak a szerencsés londoniak és a színházturisták (jövőre jön Rowan Atkinson, Jude Law, Judi Dench). A 2011-es évad egyik szenzációja volt a National Theatre Frankenstein-produkciója, ám ezúttal nem a színészek jelentették a legfőbb vonzerőt: noha Jonny Lee Miller és Benedict Cumberbatch aligha nevezhetők no-name színészeknek (Miller eddigi legnagyobb dobása a Trainspotting volt, a nagy reménységként elkönyvelt Cumberbatché pedig a Sherlock című tévésorozat), ám mégsem miattuk özönlöttek a népek doktor Frankenstein és szörnyetegének drámájára, hanem a rendező személye miatt. A népek  elsősorban Danny Boyle nevére tódultak a pénztárakhoz, és úgy tűnik, a többség elégedetten is távozott a 110 perces, szünet nélkül játszott előadás után. A színikritikusok – egy-két örök elégedetlen kivételével – kórusban zengték a még a huhogók által is szuperlátványosnak ítélt előadás dicséretét, s csak azt nem tudták eldönteni, ki a jobb szörnyeteg – merthogy Miller és Cumberbatch előadásonként cserélgették a szerepeket. A döntés lehetősége most nekünk is megadatott, Boyle 16 éven felülieknek szóló Frankensteinjét, vagyis az előadás felvételét az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik. A múlt héten Milleré volt a szörny, a  mai vetítésen Cumberbatch-é. (A nagy érdeklődésre való tekintettel 23-én és 30-án is lesz Frankenstein.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.