Idén 100 éves a magyar dia, s ez a tény minket sem hagyott hidegen; alapos cikkben jártuk körül, mi fán terem a gyerekszobák kedvence, a mozgó állókép fából vaskarikája. Cikkünk így kezdődött:
| ||
„Diafilmes nagyhatalom vagyunk: mi vagyunk a világelsők, a másodikok, sőt a harmadikok is diában, és utánunk sem jön nagyon senki. Az idén 60 éves Diafilmgyártó Vállalat a dia évének nyilvánította az ideit, és ez már nem tréfadolog: a közelgő jubileumi programsorozat alkalmából visszatekintünk a diafilm dicsőséges évtizedeire.
A diafilm jó polgári családból származik; hosszú utat kellett megtennie, míg a népnevelés és ismeretterjesztés decens eszközéből a Kádár-kori gyerekszobák elmaradhatatlan kelléke lett, s még hosszabb út vezetett a gyerekek kezébe nem való, erotikus tartalmú képekig. A felnőtt-tartalmak persze mindig inkább csak kuriózumnak számítottak, mint azt Bíró Ferenctől, a diafilmgyűjtés magyar bajnokától megtudjuk. 5000 darabos gyűjteményével ma Bíró úr az abszolút diakirály; kollekciójának – melynek a körúti Örökmozgó mozi ad otthont – legrégebbi darabja 1928-ból származik, s olyan korabeli műremekek vannak a birtokában, mint a Jézus élete 25 képben vagy A kenyér című kenyérügyi dolgozat."
A teljes cikk itt olvasható, Mészáros Béla színművész pedig teljes életnagyságban a Sufniban tekeri a diavetítőt, s olyan örökbecsűket vetít maga és a közönség örömére, mint a Botrány Bögölyön (politikai mese, 1953), az Egy hűtlen kutya kalandjai Ugatóniában (politikai mese, 1957), A titkos őrs naplója (1956), az Amit az alkoholról tudni kell… (1966) és a Mit kell tudni az alkoholról? (1957).
