Dmitry Glukhovsky a Könyvfesztiválon

  • 2012. április 11.

Snoblesse

Író-olvasó találkozó az orosz bestsellerszerzővel, a moszkvai apokalipszisek nagy szakértőjével.


Borisz Akunyin után újabb orosz bestsellergyáros mutatkozott be nemrégiben a hazai piacon. Az illetőt Dmitry Glukhovskynak hívják, és azzal szerzett nem kevés hívet magának az apokalipszisek piacán, hogy megírta a Moszkva 2033 című apokaliptikus metróregényt és annak folytatását (Moszkva 2034), melyekből igen népszerű számítógépjáték is készült. Legutóbb a Szürkület jelent meg a szép jövő előtt álló szerzőtől, melyben a változatosság kedvéért földrengéseket és cunamikat szabadít Moszkvára. A katasztrófák közepette – mi sem természetesebb – előkerül egy XVI. századi konkvisztádor naplója. Hogy még mi kerül elő a világvégét sűrűn vizionáló regényben, arról a könyvfesztivál író-olvasó találkozóján magát a szerzőt is lehet faggatni. Például hogy valóban „Az oroszok válasza Dan Brownra és Chuck Palahniukra” szlogennel reklámozzák-e a könyvét Moszkvában.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.