Maradjunk annyiban: ez a mese jó.
Vajh’ hogy jutott erre a megállapításra a Narancs zord kritikusa Lakatos István Dobozváros című könyvével kapcsolatban? Kapaszkodjanak meg; valahogy így:
„Zalán szüleit mintha kicserélték volna. És nem csak mintha: Zalán szüleit valóban kicserélték, Dobozváros mélyén sínylődnek valahol, miközben Zalánt felfújható műszülők felügyelik. De nem sokáig, mert Zalánért már az első oldalon eljön Székláb, egy másik világból származó szakállas öreg, hogy magával vigye abba a másik, nagyon is meseszerű világba. Mielőtt azonban még így tenne, egy felfújható ál-Zalánnal helyettesíti az igazit, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
| ||
Lakatos István terjedelmes meseregényének rögtön szembetűnő vonása ez: mellék- és főmesehős, szőrös vízimanó és beszélő patkány, kecske és káposzta, sárkány, törpe és ember, egyszóval e sokszereplős fantasyvilág összes lakója olyan természetességgel teszi a dolgát, mintha világéletükben ebben a mesében laktak volna, s még csak véletlenül sem az olvasó kedvéért lettek előrángatva a cilinderből. Ritka regényerény ez a jól lakottság, a magas irodalom felkent lovagjainak is dicséretére válna az ilyesmi, de nem akarnánk tovább élezni a műfajok közti, amúgy is pattanásig feszült ellentétet. Maradjunk annyiban: ez a mese jó.”
És mert jó, érdemes még egy kicsit boncolgatni, noha a szerző azóta már előállt egy újabb szerzeménnyel, mely az Óraverzum névre hallgat. De egyelőre a Dobozváros a téma az Y generációról szóló beszélgetéssorozatban. A sorozat állandó résztvevői: Fenyő D. György, Krusovszky Dénes, Mészáros Márton és Visy Beatrix.
