„Kutyával és gyerekkel egyszerre” – Holecskó Orsolya színésznő

  • rés a présen
  • 2015. február 6.

Snoblesse

Kutyával forgat és Frankensteinnel játszik.

rés a présen: Miért érdekes Mancs mentőkutya története a többi kedves kutyás történethez képest?

Holecskó Orsolya: Ez leginkább abban más, hogy a miénk. Bár fiktív történet, de a híres mentőkutya, Mancs ihlette, aki bajba jutott emberek tucatjait mentette meg. Erről a különleges kutya-ember viszonyról is szól ez a film.

rap: Szeretted ezelőtt az állatos filmeket?

HO: Az egyik első mozis élményem a Beethoven volt, amire elvittek a szüleim. Szeretem ezeket a filmeket, talán, mert legtöbbjük a feltétel nélküli odaadásról szól, ami egy olyan tulajdonság, amit az ember bár nagyon ritkán gyakorol, mégis magáénak érez.

rap: Kit játszol a filmben?

HO: Én vagyok a feleség, aki nincs elragadtatva attól, hogy a panellakásba az újszülött mellé egy kutya is beköltözzön. Trill Zsolthoz kerestek partnert, és behívtak próbafelvételre. Mondták, hogy Pejó Róbert rendezi, akivel még nem dolgoztam, de rögtön beugrott a Dallas Pashamende, amit nagyon szerettem, úgyhogy örültem a lehetőségnek.

false

rap: Milyen egy kutyával forgatni?

HO: Nagyon jó hangulatú, de feszített munka volt, néhány éjszakai műszakot is beleértve, amit egyébként elég nehezen viselek. Bár a forgatást megelőzően elkezdtünk dolgozni Gödöllőn a kutyakiképzőkkel, de így is adódtak új helyzetek. Sosem dolgoztam kutyával és gyerekkel egyszerre, ami nagy kihívást jelent, mivel a szokásosnál is jobban megoszlik a figyelem. Ráadásul mindkettő, de különösen a kutya olyan partner, aki csak a nagyon egyértelmű, tiszta jeleket tudja követni.

rap: Veled hol találkozhatunk még idén a vásznon kívül?

HO: Jelenleg a Magyar Színházban játszom hat előadásban a tragédiától a musicalig. Éppen a Frankenstein bemutatójára készülünk, ami ebben a formában Magyar­országon most kerül először színpadra. Szép, filozofikus darab az emberi természetről, a felelősségvállalásról, a teremtésről. Elgondolkodtat, hogy milyen minőségben érdemes élni az életet. Csupa olyan dologról szól, ami a mi életünkben is nagyon aktuális. Az előadás különlegessége, hogy a nagyszínpadon a vasfüggöny mögött játsszuk, tehát a nézők is a színpadon lesznek. Február 13-án lesz az ősbemutató, aztán 25-én a következő előadás.

rap: Kit játszol és kik a többi alkotók?

HO: Elizabethet, Frankenstein menyasszonyát. A történetben a legegészségesebb személyiség, aki hordoz magában valami elemi életszeretetet. Leghőbb vágya, hogy hozzámenjen Victor Frankensteinhez, akiért gyerekkora óta rajong. Koltay M. Gábornak és Sediánszki Nórának régi vágya volt, hogy színre vigyék a Frankensteint. Több éve dolgoznak rajta, ők maguk fordították. Mary Shelley regényének londoni előadását Nick Dear adaptálta, ezt bővítették ki egy kórussal és a Caspar Hauser-történettel. Frankensteint Kovács Krisztián játssza, a Teremtmény Horváth Illés, és több szerepet játszik Ruttkay Laura és Gáspár Tibor. A mozgásért Widder Kristóf, a látványért Iuliana Vilsan felel.

rap: De épp leállt a Magyar Színház.

HO: Mi változatlanul próbálunk, és információim szerint ezzel az előadással kezdünk el újra játszani. Remélem, megoldódik az átadás-átvétel addigra, és persze senkinek nem jó a bizonytalan állapot, de így legalább egyfolytában próbálhatunk a nagyszínpadon.

rap: Milyen kutyád lenne, ha lehetőséged volna rá?

HO: Ha lenne saját kertem, egy korcsot fogadnék örökbe valamelyik menhelyről. Remélem, ez minél előbb megtörténik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.