EFOTT: Csík Zenekar – szuperkoncert

  • 2012. június 27.

Snoblesse

Presser Gábor és Dresch Mihály közt ingázik zeneileg a Velencei-tó partján a népszerű zenekar.


„A lényeg a kapunyitáson van. Azon, hogy a népzenén át még hányféle zenei stílushoz lehet hozzáférni. És ha az ember tisztában van a hagyományaival, akkor bátran nyúlhat bármihez. Egy Tankcsapda-szám persze egészen más, mint egy Presser Gábor, de mindkettőt fel lehet fűzni a népzenére. Szerintünk.” Szabó Attila, a Csík Zenekar alaptagja nyilatkozta ezt egy hosszabb interjúban (a teljes szöveg itt) a Narancsnak, s hogy mennyire más „egy Presser Gábor”, arra máris fény derül a zenekar EFOTT-nyitó „szuperkoncertjén”, melyen Presser Gábor éppúgy fellép vendégként, mint Dresch Mihály és Mező Misi. A Csík Zenekar szuperkoncertjeinek sorában ez persze csak a kezdet, hiszen a közelgő Sziget mínusz egyedik napján a már jól ismert Quimby-, Kispál és a Borz- és Tankcsapda-feldolgozások mellett Szörényivel, Bródyval, Kovács Katival és Hobóval is összebútorozik a zenekar.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.