Jenny Hval még ősszel megjelent lemeze, a Blood Bitch a tavalyi év egyik szenzációja volt – számos zenei lap és portál válogatta be 2016-os best of listájára, és nem érdemtelenül! A koncepciók kiagyalásában és megvalósításában is erős művész első két, mondjuk úgy, experimentális folkzenei albumát (még az előző évtizedben) Rockettothesky néven adta ki, majd az utóbbi hat évben további négy remek nagylemezt alkotott, immár saját neve alatt. Ez idő alatt sokszor színpadi produkcióinak is beillő koncertjeivel is elhíresült, melyek alkalmasint nem nélkülözik a kellő teatralitást, no meg a komédiási vénát sem (remek példák itt és itt). A Blood Bitch, melyre mostani estje épül, maga is zavarba ejtően sok témát rendez a vér fogalma köré: ott a hetvenes évek erotikus vámpírfilmjeinek hatása, a nagyon is fizikai női tapasztalat nyers szókimondással tálalva, némi kultúrkritika, a kapitalizmus működésének szarkasztikus analízise – és mindez megtévesztően melodikus köntösben, néha szinte szintipopos zenei csomagolásban – s kellően szubverzív dalokkal, melyek szövege (a Great Undressing videójában a provokatív képi világ is) csavar egyet azok szinte éteri tónusán.
| ||
De előtte még színpadra lép az Yves Tumor néven alkotó Sean L. Bowie is: egykor a számára kissé provinciális Tennesseeből került Los Angelesbe, ahol a queer rap már akkor világhírű előadója, Mykki Blanco támogatásával kezdte kiadni és előadni saját zenéit. A tavalyi Serpent Music album hol lebegősen pszichedelikus, hol indusztriálisan hideg, de mindvégig ravaszul ciklikus szerkezetű kompozícióival a kritikusokat is levette a lábáról a mostanában már Torinóban élő művész.
Az estet pedig a székesfehérvári Alley Catss, azaz Janky Máté nyitja: meghökkentően fiatalon, alig 12 évesen publikálta első felvételeit az interneten, amelyeket azóta számtalan másik követett: hangkollázsokból és tánczenei töredékekből építkező produkciójával már évek óta jelen van az izgalmas zenéket prezentáló klubok repertoárjában is.
