Amikor legutóbb Magyarországon (a Szigeten) láthattuk őket, Billy Gould joviális budapesti taxisofőrre, Jon Hudson és Roddy Bottum pedig gimnáziumi matek–fizika szakos tanárra emlékeztette a koncerttel egyébként maradéktalanul elégedett kritikusunkat (a teljes taxisofőrözés itt olvasható). Mike Patton személyleírásához viszont egyetlen tisztességes polgári szakma sem illett – ő maradt, aki volt, egy minden őrületre (például cipőfűzőevésre) bármikor kapható, hiperaktív rocksztár, akinek a The Rock and Roll Hall of Fame-ben éppúgy helye lenne, mint a Hülye Hangok Minisztériumában. Az újabb magyar fellépés alighanem újabb hízelgő hasonlatokra sarkallja a kritikusokat.
