Yonderboi a VOLT-on

  • 2012. június 19.

Snoblesse

Találkozás egy autodidakta fiatalemberrel: Yonderboi lemezt mutat be.

7 kérdés című sorozatunkban azt is elárulta, mit tenne, ha egy napra nő lenne, és melyik kitalált figuránál érezte, hogy azt róla mintázták. Tavaly készült mélyinterjúnkban (a teljes szöveg itt) pedig munkamódszeréről is lehullt végre a lepel: „Az idő nagy részében ülök a gép előtt, és nyomkodok, közben szól a zene – többnyire ugyanaz a pár másodperces kör órákig.” A sok nyomkodásnak meg is lett az eredménye, hat év hallgatás után megszületett a Passive Control, melyet kritikusunk (a teljes kritika itt) „jól összerakott, kiforrott, egységes lemez”-nek értékelt. Az viszont csak most, a VOLT fesztiválon dől el, hogy e jól összerakott, egységes anyag hogyan szólal meg élőben, a  zeneszerző-zenész-dj és még számos egyéb kreatív feladatra (például kliprendezés, borítótervezés) kapható művész ugyanis a soproni fesztiválon vezeti elő először élőben a Passive Controlt.


Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.