Fanyar poénok neonzölden rikító egén - Magyarósi Éva képzőművész, animációs rendező

  • rés a présen
  • 2015. február 19.

Snoblesse

Hargitai Iván rendezéseihez tervez díszleteket. Ma A fösvény megy.

rés a présen: Hogy lehet segíteni a szülőknek, amikor gyerekkönyvet választanak?

Magyarósi Éva: Látszólag nagy a kínálat, de abban a pillanatban, hogy vásárlásra kerülne a sor, sokszor én is elbizonytalanodom. Legtöbbször saját elvárá­saim okozzák a legnagyobb fejtörést. Ebből köveztetek arra, hogy valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Jól jön ilyenkor egy külső vélemény, amihez viszonyulni tud a vásárló. A szülők és a gyerekek eligazodását segíti a könyvpiacon az UNICEF és a Bookline közös kezdeményezése. A Szívünk rajta című program igyekszik felkutatni azokat a mese- és gyereknevelési könyveket, amelyek valódi élményeket, illetve minőségi és tartalmas szórakozást nyújtanak.

rap: Milyen a zsűrizés?

MÉ: Legutóbb a zsűritagok javasoltak könyveket, saját szubjektív élményeik és elvárásaik szerint. Az ezen vélemények összegzéséből született ajánlat mindenképpen izgalmas, markáns anyagot eredményezett, amit különböző kategóriákba sorolva (mese, segítő, fejlesztő) találhatnak meg a vásárlók a Shopline oldalán.

false

rap: Magyarországon milyen a gyerekkönyv-felhozatal?

MÉ: Szerencsére egyre jobb. Ennek az egyik oka valószínűleg az üzletek és a kiadók közötti egyre élesebb verseny. Örömmel tölt el, amikor a hétvégi vásárló körutam során megpillanthatom egy-egy ismerősöm illusztrátori munkáját. Sok a pályán a tehetséges grafikus, aki megérdemelné, hogy rajzaikat könyvekben lássuk újjászületni például egy mese relációjaként.

rap: Mióta foglalkozol gyerekkönyvekkel?

MÉ: Az ilyen szívet melengető kezdeményezésekbe jó barátaim segítségével szoktam bekerülni. Winkler Nóra ajánlott a feladatra, aki rendkívül szellemesen ír, és ez inspiráló lehetőség, hogy bevessem a „legádázabb” humoromat az illusztrációim kapcsán. Azokat a munkákat szeretem, ahol szabad kezet kapok. Egyszerre lehetek fanyar, vidám, kedves és pofátlan, ami legtöbbször elég ahhoz, hogy egy újabb vicces rajz megszülessen. Az illusztráció mellett többek között animációs tervezéssel-rendezéssel is foglalkozom. Az animációs mesesorozatokkal kézen fogva jár a gyerek- és foglalkoztató könyvek tervezése is.

rap: Milyen aktuális illusztrátori munkáid vannak?

MÉ: Az Artmagazinban szoktam illusztrálni egy-egy cikket, amit nagyon élvezek. Csakis azokat a munkákat szoktam elvállalni, amikor kifejezetten azt a képi világot keresik, amit nyújtani tudok. A közös nevező az egyetértés: ilyenkor aztán a szöveg és kép boldog összefonódásban szárnyal a fanyar poénok neonzölden rikító egén…

rap: Milyen projektjeid vannak ezenkívül?

MÉ: Év végén fejeztem be egyik mesesorozattervem első két epizódját Keresztanya és én címmel, amit a karácsonyi időszakban már le is vetítettek a televízióban. Emellett színházi díszleteket terveztem Hargitai Iván rendezéseihez (Amadeus, A fösvény, Vízkereszt, A félkegyelmű). Franciaországban nemsokára részt veszek egy képzőművészeti kiállításon is.

rap: Mi volt a kedvenc könyved kiskorodban?

MÉ: Szerettem a Tesz-Vesz szótárt vagy a kihajthatós térbeli mesekönyveket az interaktivitásuk miatt. Vagy a Mosó Masa mosodáját. Ugyanakkor nekem nagyon könnyű volt örömet szerezni egy feladatfüzettel.

rap: Mi az illusztrátor álma?

MÉ: Egyre többen gondolkodunk nagyobb dimenziókban, hétköznapi tárgyakban, amiknek ha van valami apró vicces funkciója is, külön pluszpontot érdemel. Külföldön ennek már jól működő hagyománya van: erre specializálódott vásárokon lehet tájékozódni a legújabb termékekről, forgalmazási alternatívákról.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.