rés a présen: Mi volt a legkedvesebb munkád Marosvásárhelyen, illetve Budapesten?
Sebestyén Aba: Úgy érzem, szerencsés vagyok, sok izgalmas színházi találkozásban volt részem az elmúlt évek során színészként is, rendezőként is. Az erdélyi munkáim közül színészként mély nyomot hagyott bennem Peter Schaffer Amadeusa, amelyet a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával vittünk színre Kövesdy István rendezésében, a legendás Ács Alajossal Salieri szerepében. Rendezőként hihetetlen izgalmas volt Székely Csaba Bányavirágának próbafolyamata. Bemutató után a csapat több tagja részéről is megfogalmazódott, hogy ez volt talán a legnagyszerűbb próbafolyamat, amelyben részt vettek, és akkor még fogalmunk sem volt az előadás későbbi életéről, kivételes fogadtatásáról. Magyarországon is a Nemzetiben bemutatott, majd a Játékszínbe átvitt Bányavirág áll a legközelebb a szívemhez. Színészként meg Barta Lajos Szerelem című darabjának Komoróczi Jenőjére gondolok vissza szívesen. Az előadást Debrecenben játszottuk Galgóczi Judit rendezésében.
| ||
rap: Milyen darabjaid vannak repertoáron Budapesten?
SA: A Játékszínben fut a Bányavirág és a Szeretik a banánt, elvtársak?. A Bányavakság tavalyelőtti POSZT-os szereplése után keresett meg Németh Kristóf, hogy szívesen látná az előadást a Játékszínben. Ennek az lett a vége, hogy a Bányavakság szereplése a Játékszínben még mindig várat magára, de Kristóffal és a Játékszínnel egyre szorosabb szakmai kapcsolatot ápolunk. Nagyon örülök, hogy a Nemzeti Színházban bemutatott Bányavirág új otthonra lelt, és a Szeretik a banánt, elvtársak? is nagyon jó fogadtatásnak örvend a Játékszínben.
rap: A Szeretik a banánt és a Bánya-trilógia is Székely Csaba munkája, akivel lassan szerző-rendező páros lesztek. Milyen ez a kapcsolat?
SA: Valóban, már az eső munkánk kapcsán nagyon talált a szó Csabával. Emlékszem, milyen nyitottsággal és kreatívan reagált egy-egy szövegbeli változtatási javaslatra, hiszen arra is volt példa, hogy húztunk a szövegből, de arra is, hogy megkértem, írjon még néhány mondatot ahhoz, amit éppen a helyzet megkívánt. Az évek során szoros szakmai és baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Lefordította Caragiale Zűrzavaros éjszakáját a kérésemre, amit a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzőseivel vittem színre, de írt már zenés tragikomédiát is egy közös ötletelés nyomán, mely még most is műsoron van, és telt házzal megy a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. További közös terveink vannak, ami a színházcsinálást illeti.
rap: Hogy lehet egyszerre játszani és rendezni egy darabot?
SA: Izgalmas, de nagy buktatókat is rejtegethet. A Szeretik a banánt, elvtársak?-at elég sokáig próbáltam egyedül, és egy darabig ura is voltam a folyamatnak, de a történet azután kezdte megtalálni igazi hangját, hogy felkértem Sorin Militaru rendezőt, akivel már több ízben dolgoztam együtt, hogy legyen partnerem ebben a munkában.
rap: Melyik a kedvenc székely vicced?
SA: Ketten jönnek ki az erdőből: az egyik futva, a másik medve.
