| ||
Úgy emberileg, mint szakmailag beszélik át az egybegyűltek a fotográfiai szaksajtó múltját, jelenét és bizonytalan jövőjét a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Magyar Fotótörténeti Társaság kerekasztal-beszélgetésén. Résztvevők: Böröczfy Virág művészettörténész, Cséka György esztéta-kritikus, Horányi Attila esztéta-művészettörténész, Szabó Magdolna etnográfus-muzeológus, Szarka Klára fotótörténész. Moderátor: Fisli Éva történész-muzeológus.
Januárban megszűnt a sürgősségi gyermeksebészeti ellátás a nyíregyházi kórházban. Bár az intézmény szerint ott továbbra is zavartalanul működik a sürgősségi gyermekellátás, a gyermeksebészeti ellátást igénylőket már Debrecenben látják el, ahova a megye egyes részeiről órákba telik az eljutás.
Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek.
A The New York Times 500 filmest és kritikust kért fel a szavazásra, és bár magyar alkotás nem került fel a végső százas listára, volt, ami több szavazatot is kapott.
Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.
A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
Bár a kiállítás sajtószövege Czimrát teljesen érthetően „kora legjelentősebb magyar alkotói” közé sorolja, megítélése nem volt mindig egyértelmű.
A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.
