Francia rudak

  • 2017. január 24.

Snoblesse

Pál András és Kovács Patrícia a Francia rúdugrásban.
false

Mohácsi István elsősorban mint drámaíró és dramaturg ismert, és innen már csak egy ugrás volt – egy francia rúdugrás –, hogy rendezőként is pályára álljon. A Francia rúdugrás színpadi életét felolvasószínházként kezdte, saját elmondása szerint Mohácsi a francia bohózatok hagyományait kívánta egy nagyon mai, az amerikai tévésorozatok világától sem idegen, habkönnyű darabbal föleleveníteni. Nála frappánsabban azonban mi sem tudnánk összefoglalni a mű keletkezésének történetét: „Amikor a darabot írtam, azt szerettem volna elérni, mint amit Boccaccio erotikus novellái, amik elképesztő humorosak, és pár után az ember azt veszi észre, hogy ideje volna már egy jót – elnézést, de nem tudok gyengébb szót – dugni.”

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.