Francia rudak

  • 2017. január 24.

Snoblesse

Pál András és Kovács Patrícia a Francia rúdugrásban.
false

Mohácsi István elsősorban mint drámaíró és dramaturg ismert, és innen már csak egy ugrás volt – egy francia rúdugrás –, hogy rendezőként is pályára álljon. A Francia rúdugrás színpadi életét felolvasószínházként kezdte, saját elmondása szerint Mohácsi a francia bohózatok hagyományait kívánta egy nagyon mai, az amerikai tévésorozatok világától sem idegen, habkönnyű darabbal föleleveníteni. Nála frappánsabban azonban mi sem tudnánk összefoglalni a mű keletkezésének történetét: „Amikor a darabot írtam, azt szerettem volna elérni, mint amit Boccaccio erotikus novellái, amik elképesztő humorosak, és pár után az ember azt veszi észre, hogy ideje volna már egy jót – elnézést, de nem tudok gyengébb szót – dugni.”

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.