Frankofón Filmnapok

  • 2017. február 23.

Snoblesse

Reflektorfényben: Nathalie Baye és Tahar Rahim.

Magyar Narancs: Egyetért azzal, hogy maga François Truffaut felfedezettje?

Nathalie Baye: Tulajdonképpen igen. Eredetileg színpadi színésznőnek készültem, a filmezés nem szerepelt az elsődleges terveim között. Épp csak befejeztem a színiiskolát, amikor egy ügynök megkeresett, hogy esetleg lenne számomra egy testhezálló szerep Truffaut új filmjében, az Amerikai éjszakában. Nemsokára találkoztam is Truffaut-val, aki a filmbeli script girl szerepére keresett színészt, olyasvalakit, aki az állandó asszisztensére, Suzanne Schiffmanra (Truffaut gyakori forgatókönyvírója, az Amerikai éjszakáért mindketten megkapták az Oscar-díjat – a szerk.) emlékeztette. Szóval nem az én típusomban gondolkodott, nem is csinált titkot belőle, de ennek ellenére azért visszahívott egy próbára: az előző filmjéből, az Egy olyan szép lány, mint énből játszott el velem egy jelenetet. A szerep pedig az enyém lett.

false

Nathalie Baye forgatott szinte mindenkivel, aki valamit letett az asztalra a francia film elmúlt 40 évében, teljességgel indokolt tehát, hogy az idei Frankofón Filmfesztivál retrospektív vetítéssorozatot szentel neki (a színésznővel pesti látogatásakor készített interjúnk itt olvasható), csakúgy, mint a jövő és jelen nagy reménységének, Tahar Rahimnak.

A március 1. és 10. között zajló mustra keretében francia, belga, kanadai, magyar, marokkói, svájci és román alkotások szerepelnek az Uránia Nemzeti Filmszínház, az Art+ Cinema és a Budapesti Francia Intézet műsorán. Kizárólag a filmnapokon látható alkotások, premier előtti vetítések, valamint egy kanadai és egy marokkói est is szerepel a kínálatban. A filmnapokat a Tahar Rahim és Emmanuelle Seigner főszereplésével készült Szívvel-lélekkel nyitja meg.



Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.