Frankofón Filmnapok

  • 2017. február 23.

Snoblesse

Reflektorfényben: Nathalie Baye és Tahar Rahim.

Magyar Narancs: Egyetért azzal, hogy maga François Truffaut felfedezettje?

Nathalie Baye: Tulajdonképpen igen. Eredetileg színpadi színésznőnek készültem, a filmezés nem szerepelt az elsődleges terveim között. Épp csak befejeztem a színiiskolát, amikor egy ügynök megkeresett, hogy esetleg lenne számomra egy testhezálló szerep Truffaut új filmjében, az Amerikai éjszakában. Nemsokára találkoztam is Truffaut-val, aki a filmbeli script girl szerepére keresett színészt, olyasvalakit, aki az állandó asszisztensére, Suzanne Schiffmanra (Truffaut gyakori forgatókönyvírója, az Amerikai éjszakáért mindketten megkapták az Oscar-díjat – a szerk.) emlékeztette. Szóval nem az én típusomban gondolkodott, nem is csinált titkot belőle, de ennek ellenére azért visszahívott egy próbára: az előző filmjéből, az Egy olyan szép lány, mint énből játszott el velem egy jelenetet. A szerep pedig az enyém lett.

false

Nathalie Baye forgatott szinte mindenkivel, aki valamit letett az asztalra a francia film elmúlt 40 évében, teljességgel indokolt tehát, hogy az idei Frankofón Filmfesztivál retrospektív vetítéssorozatot szentel neki (a színésznővel pesti látogatásakor készített interjúnk itt olvasható), csakúgy, mint a jövő és jelen nagy reménységének, Tahar Rahimnak.

A március 1. és 10. között zajló mustra keretében francia, belga, kanadai, magyar, marokkói, svájci és román alkotások szerepelnek az Uránia Nemzeti Filmszínház, az Art+ Cinema és a Budapesti Francia Intézet műsorán. Kizárólag a filmnapokon látható alkotások, premier előtti vetítések, valamint egy kanadai és egy marokkói est is szerepel a kínálatban. A filmnapokat a Tahar Rahim és Emmanuelle Seigner főszereplésével készült Szívvel-lélekkel nyitja meg.



Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.