rés a présen: 2011 táján valamikor abbahagytátok a klubkoncertezést, miért, és mi történt addig a zenekarral?
Jakab Péter: Lehet, hogy azért, mert túl korán, 16-17 évesen kezdtük ezt az egészet, vagy azért, mert túl komolyan vettük a koncerteken a jelenlétet, mindenesetre egy kicsit megevett bennünket a sok éjszakázás. Alkatilag, lelkileg mindig is olyan formákból állt ez a zenekar, akik nem veszik ezt az életet annyira könnyedén. Úgyhogy meg kellett pihenni.
rap: Honnan vettetek újra lendületet?
JP: A 2014-es Record Store Dayre kihoztunk egy vinil kislemezt. Akkor mondtuk ki: ha nem szedjük össze magunkat, hagyjuk az egészet a fenébe. Ez a kislemez segített át például engem ezen az éveken keresztül tartó tetszhalott állapoton. Megint izgalommal töltött el a stúdiózás, klipkészítés, lemezmegjelenés. A többi már jött magától.
| ||
rap: Mesélj a legutóbbi lemezetekről!
JP: A Másokat szeretni a harmadik nagylemezünk. Szerettünk volna egy nagy, lomha albumot készíteni, mindenféle görcsölés nélkül. Férfizene lett, felnőttünk közben, ez talán az anyagon is hallatszik. Szabónak egyszer azt mondtam: sportosan elegáns. Áprilisban megmutogatjuk az országban: másodikán Szegeden, harmadikán Pécsett, tizennyolcadikán pedig Budapesten, a Rohamban.
rap: Szerinted hol van most a Jazzékiel a magyar könnyűzenei színtéren?
JP: A szervezők örömmel fogadták, a közönség részéről is érezhető a pezsgés, a kritikák is nagyon jók, de ezt körülbelül egy év múlva fogom tudni megválaszolni. Ami biztos: egy alternatív budapesti klubzenekar vagyunk és leszünk, amely igyekszik sajátos atmoszférát teremteni, és nem tartozni sehova. Járjuk az utunkat.
rap: Tényleg, hogy találtátok ezt a nevet?
JP: Feküdtem a fürdőkádban, és ki kellett néhány órán belül találnom valamit. Egy iskolák közötti versenyre neveztünk, gimnazisták voltunk, és rá kellett valamit írni a lapra. Ennek már 14 éve lesz idén. Aztán soha nem változtattuk meg, amit a Holy Shit táján bántam, mert akkor gyakorlatilag egy teljesen más zenekarrá váltunk. Azóta már megbékéltem vele.
rap: Mik a terveitek a nyárra?
JP: A Fishing on Orfűn fellépünk, ez volt az egyetlen olyan esemény, ahol majdnem minden évben játszottunk a zenekari szünet alatt is. De nyáron szeretnénk nekifogni az új daloknak is már.
rap: Milyen helyszínek élveznek előnyt nálatok?
JP: Szerintem ennek a zenének a klubok állnak jól. Láttam már olyan előadót, aki egy fesztiválon is képes ugyanolyan intim hangulatot teremteni, mint egy kisebb koncertteremben, de nekem ezt még tanulnom kell. Frusztrálnak az idegen emberek, akik nem egyértelműen a zenekar miatt vannak jelen.
rap: Ki az, akit nem tudsz elviselni, és miért?
JP: Nagyon sokan vannak, de most éppen a szeretetet gyakorlom. Erről szól a lemez is. Hát micsoda öngól lenne, nem?
