| ||
Kelet-európai kalandvágyshow, anarchista cigánykabaré, folk-rock-klezmer-ska ritmusok és ki tudja még, mi minden jellemzi a Gogol Bordello nevet viselő, emigráns orosz és ukrán, valamint New York-i muzsikusokból alakult zenekar különc előadásait – írtuk anno, miután Eugene Hütz és zenekara tiszteletét tette az A38-on. De nemcsak okoskodtunk, hanem kikérdeztük a „cigány-punk forradalmár” frontembert is.
Magyar Narancs: Bartók is hatással volt a zenédre?
Eugene Hütz: Segített észrevenni, hogyan kell bánni a népzenével. Miként érdemes felülírni a régi melódiákat és vice versa, hogyan írhatok a hagyományostól inspirálva teljesen új műveket. Vagyis hogyan ne legyek Goran Bregovic és a hozzá hasonlók, akik olyan zenék alá írják oda szerzőként a nevüket, amelyek már évszázadok óta léteznek. Vér nevetséges. Persze jó üzleti húzás, de számomra az üzlet a zenében semmire nem válasz. Az energiák megszerzése és továbbadása érdekel, ami nem váltható aprópénzre. Hogy jobban megértessem veled a Gogol Bordello történetét, látnod kell benne azt az optimizmust, amit a családomból hoztam, és ami nélkül nem tudnám elérni a sikereimet sem. A zenémről nagyon sokáig azt tartották, hogy partikuláris, emészthetetlen és eladhatatlan. Ezt jelentette nekem az underground, és ezt nyomtuk a zenészeimmel együtt a néhány ezer fős közönségünknek, az egészségünk és a pénzünk kárára. Ma már sok mindenki felfedez bennünket, és rájönnek, hogy jó a zenénk, de ez Tom Waits esete, aki ugyanazt nyomta évtizedek óta, amikor egyszer csak kikiáltották újféle művészetnek az övét.”
A teljes interjú itt olvasható, az elbregovicsosodástól azóta is óvakodó zenekar pedig ezúttal a Budapest Parkban ad koncertet.
