| ||
„Ha teremtesz egy teljes mértékben hiteles figurát, minden egyebet elhiszünk neked!” Kun Árpád éppen ezt tette, ami meghökkentő jelenség az újabb magyar irodalomban.
Bán Zoltán András írta ezt Kun Árpád Boldog Észak című regényéről, majd így folytatta: „Kun Árpád – Aimé Billion bőrébe bújva (a regény alcíme: Aimé Billion meséi) – pontosan ezt teszi, amikor szavait a fekete óriás szájába adva megalkotja az utolsó jelenetet, az újabb magyar próza legtökéletesebb, a csuszamlós giccset kíméletesen adagolt iróniával csillapító fináléját.”
| ||
Nem rossz ajánlólevél (a teljes kritika itt), de lássuk, mint mond maga a – meginterjúvolt – elkövető:
Magyar Narancs: Norvégiában él a családjával, és házi segítőként dolgozik, mint a könyv főhőse – többszörösen is „életrajzközeli” a mű. A regény utószavában a konkrét valóságreferenciát is megadja, az „igazi” Aimé és Gréte történetét. A „szereplők” akár szembesülhetnek is azzal, milyen nyomot hagytak a szerzőben…
Kun Árpád: Már az Esőkönyv kulcsfigurája, Medárdus is a szerző természetfeletti alteregója. A Boldog Észak főszereplőjéről sem tudok mást mondani, mint Flaubert Bovarynéról: Aimé Billion én vagyok. A fikcióba valóságos szereplő nem tud átlépni. Miközben átzsilipel a szerző tudatán, elveszti a valóságosságát, máshogy lesz valódi. Könyvem szereplőinek a modelljei istenigazából még nem szembesültek azzal, hogy nyomuk van egy regényben. Erre a kérdésre visszatérhetünk, miután a könyv megjelent norvégul. Nem is Aimé és Gréte reakciójától tartok, hanem attól, hogy vajon Kakashalom mennyire fog felbolydulni.
Kun Árpáddal készített interjúnk itt olvasható, de aki ennél is többre kíváncsi, a Margó Irodalmi Fesztiválon nyilvános beszélgetésen kaphatja a szerzőt. Kun Árpáddal, a 2014-ben az Aegon Művészeti Díj győztesével Kemény István, Vörös István és Winkler Nóra beszélget a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
