Gyarmati Fanni naplója

  • 2016. december 6.

Snoblesse

Radnótiné hangja: Hámori Gabriella.
false

Radnóti Miklósné 1935 és 1946 között írt feljegyzéseit korábban csak a költő monográfusa ismerte. A társadalomtörténeti szempontból is érdekes, intim naplót Ferencz Győzőre bízta, hogy halála után megjelentesse. Lássuk, mit mondott Ferencz Győző a Narancsnak:

Magyar Narancs: A napló genderszempontból is érdekes lehet, hiszen ritka részletességgel mutatja be, hogyan élt egy értelmiségi nő a Horthy-korszakban.

Ferencz Győző: Gyarmati Fanni nemzedékéből mint­egy hetven nő jelenik meg a lapokon. Modern nők, akik tornázni és síelni jártak, meztelenül napoztak – és dolgoztak, különféle szakmákat választottak. Az I. világháború után a hagyományosan hierarchikus, patriarchális, feudális és egyre inkább antiszemita társadalomban mégiscsak rengeteg energia szabadult fel azáltal, hogy a nők munkába álltak. Volt köztük költő, író, képzőművész, orvos, pszichológus és persze tanár. Igen sokan foglalkoztak mozdulatművészettel, fotózással, ezek afféle szabad pályák voltak, lehetőséget adtak az önálló alkotómunkára. A politika is érdekelte őket. Általában elkötelezett baloldaliak voltak. Gyarmati Fanni egy helyen elítélően írt barátjukról, Bálint Györgyről, aki meggyőződéses baloldali emberhez méltatlan módon egy háztartási alkalmazottjukkal szemben kihasználta helyzetét, azaz a társadalmi osztálykülönbségeket előnyére fordította. Ez nem tetszett neki.

MN: Radnóti és Gyarmati kapcsolata se nevezhető hagyományosnak. Meglepően nyíltan beszélnek szexről, megcsalásról, gyerekvállalásról.

FGY: Igen, volt köztük – így mondanám – egy szerződés. Feltétlen őszinteséget fogadtak egymásnak. Radnóti nem titkolta diákkori, reichenbergi viszonyát Klementine Tschiedellel, egy 1928-as levelében megírja, hogy megmutatta Gyarmati Fanninak Tinihez írott versciklusát. Aki persze nem lelkesedett érte. Az őszinteséget kétségkívül magas fokon gyakorolták, egymást és önmagukat sem kímélve. Erre Gyarmati Fanni naplójában is számos példa akad.

false

A teljes interjú itt olvasható. Hámori Gabriella Fischer Iván Lakásszínházában adja elő a napló részleteit.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.