HáziMozi – interaktív film/színház

  • 2012. február 8.

Snoblesse

Valentin-napi improvizáció a Momentán Társulattal. Sosem volt mozifilmek a színpadon.


Köztudomású, hogy a 10 millió filmrendező országa vagyunk, de ebből a 10 millióból csak néhány 10 az, akinek valóban ez a főfoglalkozása. Mindenki másnak (de még annak a néhány 10-nek is) bátran ajánlható az improvizációban élen járó Momentán Társulat előadása. A HáziMozi garantáltan felpiszkálja a mindenkiben ott  lakozó filmrendezőt, mert ebben az előadásban nemcsak főhőst kérhetnek a nézők, de fordulatokat, tulajdonságokat és más történetmesélési hozzávalókat is. A műfaj ezen az estén – tekintettel a Valentin-napra – a romantikus komédia, de innentől már a nézőn a sor, és a lehetetlent, legalábbis lehetetlen improvizációs feladványt nem ismerő társulaton. Az így elkészült színpadi filmhez a társaság DVD-extrákat is készít, az előadás második felében ugyanis megelevenednek a DVD-k közismert extrái, mint például a rendezői változat, a kimaradt jelenetek, a casting, a trailer és egyéb nyalánkságok.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.