HERNÁDI pont

  • 2017. január 18.

Snoblesse

Mindent, amit a színésznőről tudni akartál…
false

„A flegma lány – legelső filmjében (Holnap lesz fácán) ez a szerep jutott Hernádi Juditnak, s ő 1974 óta imponáló ön­azonossággal viseli, és persze gazdagítja ezt a jól eltalált, testhezálló szerepet. A flegmasághoz idővel jó adag női bölcsesség, sok szarkazmus és önirónia társult, s mindezekről most zenés önálló esten, igazi one-woman show-ban tesz újra bizonyságot. Nagy szerelmek, azaz göndör hajú férfiak, színházi és magánéleti tyúkszemek, az anyaság csodája, s még sok minden más a közönség elé kerül a Pelsőczy Réka által rendezett előadáson…” – így szól kritikusunk írásának bevezetője. Aki többet is megtudna „a flegma lányról”, ki ne hagyja a HERNÁDI pont című one-woman show-t.

Interjúnk a művésznővel itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.