Hitchcock-sorozat: Hátsó ablak

  • 2013. október 28.

Snoblesse

Főszerepben: James Stewart és a rendező szívének oly kedves Grace Kelly.
false

Hitchcockot lehet szimplán imádni (milliók élnek így a földön), s lehet – az imádat mellett – tudományosan boncolgatni az életművet (így is élnek sokan – filmesztétáknak hívják az ezzel foglalkozó embertársainkat). François Truffaut azon ritka kivételek egyike, aki nem csak értette a filmet, de csinálta is: értő korszakából való a Hátsó ablakról írt magasztaló elemzése a Cahiers du Cinema oldalain, mely praktikus információkkal is szolgál arra nézve, hogy mi mit jelent a filmben. „Az udvar a világ, a fotós a filmkészítő, a távcső a kamera.” Köszönjük, François, ezek után így fogjuk nézni Hitch 1954-es klasszikusát – most például a Puskin mozi Hitchcock-sorozatában.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.