Holdudvar kertmozi: Keressétek Hortense-t!

  • 2013. július 18.

Snoblesse

Kristin Scott Thomas és Jean-Pierre Bacri és a francia középosztály vicces nyűgei.
false

A franciául és angolul is akcentus nélkül játszó Kristin Scott Thomas a film legnagyobb sztárja, de a Jean-Pierre Bacri Rajongói Klub hazai tagozata (vajh’ hány fő lehet?) is boldog lehet, mert a csetlő-botló átlagembereket oly remekül alakító színész (akit az Ízlés dolga és a Csábító a bejárónőm tett a párizsi filmszínházakon túl is ismertté) a főszereplője Pascal Bonitzer komédiájának. Bacri a francia filmekből oly jól ismert értelmiségi figurát adja: ő Damien, a kínai kultúra professzora, aki semmit sem szeret jobban, mint kipárnázott professzori életét, amit, ha rajta múlna, semmi sem zavarna meg. Ám a sors és hősünk felesége nagyon is belezavar a kényelmes életbe: az asszonyi nyomásnak engedve Damien a szárnyai alá vesz egy szerb bevándorló lányt, és megpróbálja megakadályozni, hogy kitoloncolják az országból. És a nehézségek itt kezdődnek…

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.