| ||
Ezzel kezdtük Ödön von Horváthról szóló, nemrég megjelent írásunkat: „1938-ban a párizsi Champs-Élysées-n egy hirtelen támadt júniusi vihar villáma belecsapott egy öreg gesztenyefába. A lezuhanó ágak agyonütöttek egy járókelőt. Ez a szerencsétlen ember Ödön von Horváth volt, a meghatározhatatlan nemzetiségű (német? osztrák? magyar? szlovén?) dráma- és regényíró, aki épp pár hónappal korábban, az Anschluss idején szökött meg Bécsből a német bevonulók elől. A nácik már 1933-ban »szalonkommunistának« bélyegezték, zaklatták, később betiltották legjobb regényét.” És ezzel fejeztük be: „Mindenki tudja, hogy 1933-ban elmenekült Németországból, azt viszont kevesen, hogy 34-ben visszatért, és belépett a Birodalmi Német Írószövetségbe. (Erről főként Ausztriában hallgatnak, ahol leginkább kiépült Horváth náciellenes imázsa: az Istentelen ifjúságot ugyanis minden osztrák iskolában tanítják.) Miért tette ezt? Bizonyára a megélhetésért. Sokan próbáltak maradni, tovább élni, kibekkelni. Ödön von Horváth két évig álnéven (H. W. Becker) írt forgatókönyveket a birodalmi filmgyártásnak. Így lett belőle valóban néger. (Az Istentelen ifjúság egyik alternatív címe ez volt: Hogy lettem én néger?) Csak akkor szakított végleg Németországgal, amikor a nácik is szakítottak vele. Thomas Mann 1937-ben Budapesten már antifasiszta politikai menekültként, nagyrabecsüléssel beszélt róla.”
Kis adalék ez csupán a HOPPart előadásához: Ödön von Horváth 1931-ben bemutatott Délszaki éj című darabját, melynek alapja megtörtént eset, egy tömegverekedés a szociáldemokrata és a náci párt között 1931-ben, Polgár Csaba állította színpadra, a főbb szerepeket pedig Szandtner Anna, Takács Nóra Diána és Terhes Sándor alakítják.
