| ||
„A város és polgárai jólétét, megélhetését biztosító fürdőről kiderül, hogy a vize mérgező. Egyszerű helyzet ez mind a nyársat nyelt, hatalomimádó polgármester, mind öccse, a mérgezést fölfedező, elszánt, a világjobbítás lehetőségébe belevakuló fürdőorvos számára: eltussolni, fölfedni. Orvosolni apránként, csöndben – főképp csak szavakban –, illetve azonnal, hangosan, nagyban. Tönkretenni a várost hosszú távon, hagyni tönkremenni holnap.” Így kezdte kritikáját a Narancs recenzense, s hamarosan rátért a Zsámbéki Gábor rendezte darab színészi értékelésére is: „Zsámbéki két nagyszerű színészre bízza a két antagonisztikus figurát, a testvérpárt (szólhatna persze egy Ibsen-dráma szorosan erről, a testvérharcról is): Kulka János és Fekete Ernő dolga, hogy – igazságtartalmaikat felismerve és felfedve – hitelessé tegyék a polgármester és a doktor alakját, ezzel megteremtve a dráma tétjét is. Hogy ne a megveszekedett gonoszság és az éteri jóság birkózzon egymással.”
