Mondhatjuk, hogy az Európai Unió új típusú nemzetközösség? Az európai polgárok közössége, vagy a nemzetállamoké, azaz a nemzeti kormányoké? Teszi fel a kérdést új könyve bevezetőjében Konrád György, és nemrég készített interjúnkban (a teljes szöveg itt) mi is az unióval indítottunk:
| ||
Magyar Narancs: Az Európai Bizottság felkérte, hogy vegyen részt egy, az „európai alapértékeket tisztázó” szöveg létrehozásában. Azt szokta mondani, hogy Európa önazonosságának, az európai polgárok közösségének az a kulturális tradíció lehet az alapja, amely messze megelőzte az unió mint politikai szereplő létrejöttét. De nem éppen ennek a kulturális tradíciónak a folyamatossága, továbbörökíthetősége vált kérdésessé?
Konrád György: Folyvást ezt mondják, régóta és roppant unalmasan, hogy a művészet, az írásos kultúra és a Gutenberg-galaxis a végét járja, aztán mégse lett végük mindeddig. Abból, hogy az írás papíralapú formája teret enged az elektronikus formáknak, még nem következik, hogy az írás megszűnik, és az sem, hogy ezentúl ne akarnánk szóban-képben-hangban kifejezni azt, ami foglalkoztat bennünket, majd rögzíteni és szerkeszteni. Ténylegesen a világ könyvforgalma nő, az analfabetizmus csökken. Tény, hogy az emberek több képet fogyasztanak, de nem nagyon hiszem, hogy a szóbeli gondolatcsere kimenne a divatból, vagy az a szokás, hogy a gyerekek keresnek egy füzetet, és ráírják, hogy napló, vagy mint egyik-másik kis unokám, hogy regény. Nagyon erős és emberi a vágy önmagunk megfogalmazására. Hogy ez kinek milyen jól sikerül, az más kérdés. Amíg van szánk és abban nyelvünk, addig az ember verbális lénye nem tud meghalni.
