Így éltek ti

  • 2012. október 9.

Snoblesse

Egy francia karikaturista, aki nem kímélte a rendszert: a 19. századi mester, Honoré Daumier karikatúrái a Szépművészeti Múzeumban.


Balzac a karikatúra Michelangelójának nevezte, de nem fukarkodott a nagy szavakkal Baudelaire sem, aki nem csak a karikaturistát ünnepelte, amikor így nyilatkozott Daumier-ről: „egyike a legfontosabb embereknek; nem csak a karikatúra-művészet terén, de a modern művészetben”. Talán még ennél is nagyobb művészi elismerést jelenthetett, amikor egy királyt kigúnyoló karikatúrája miatt Daumier-nek börtönbe kellett vonulnia, de mint azt rendkívüli művészi termékenysége is bizonyítja, az incidens aligha vetette vissza harci kedvét és a kormány, illetve a burzsoázia kifigurázása iránti elkötelezettségét. A 19. századi mester litográfiáiból, fametszeteiből és rajzaiból látható kiállítás (március 3-ig) a Szépművészeti Múzeumban. Ezzel egy időben a Magyar Nemzeti Galériában híres élcrajzolónk, Faragó József Borsszem Jankóban megjelent karikatúrái láthatók.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.