Három dokumentumfilm, három beszélgetés. A játékfilmjeiről is ismert Groó Diana a Córeszben a húszas-harmincas éveikben járó zsidó fiatalok identitásproblémáit járja körül, a Szendrőládi vallomások a Bhim Rhao Egyesületről és egy fiatal értelmiségi roma csoport sikereiről tudósít, míg Takács Mária tizenegy leszbikus nő vallomását rögzítette Eltitkolt évek című filmjében. A II. Emberi Jogi Filmnap 13.00-kor, Jonathan Knott brit nagykövet megnyitójával veszi kezdetét a Toldi moziban.
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Hogy Alfred Hitchcock életműve – különös tekintettel az ún. nagy műveire – hogyan öregedett, az nyilván hitviták terepe.
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.
