„Nincs hagyomány, mert nincsenek elődök. Anyák pedig kellenek a gyerekek mellé. Akárhonnan nézzük: nőírónak lenni szopás Magyarországon.” Így zárja Galgóczi Erzsébetről szóló esszéjét alkalmi szerzőnk.
| ||
Ha pedig nevezett írás első mondatait citáljuk – „Az anya: tejet és nyelvet ad. Az anya egyszerűen: van, nélküle nincs semmi, mi sem.” –, akkor máris kellően közel kerültünk Kiss Noémi új könyvéhez, amit a fülszöveg magzatprózának nevez.
Hogy szülésről, anyaságról, gyereknevelésről már nem lehet újat mondani? Hja, hát egyrészt miről lehet, másrészt Kiss Noémi sorozatosan meglepetéssel szolgált a Narancs olvasóinak is, akár Helmut Newtonról, akár Szepesi Nikolettről, akár Janikovszky Éváról írt. Bizakodhatunk tehát.
