A svéd úttörők a legdallamosabb metállemezüket mutatják be.
Ajánlom
Az In Flames is egyike volt azoknak a göteborgi suhancoknak a kilencvenes években, akik melodikus gitárjátékkal honosították meg az öreg kontinensen az addig inkább csak földalatti floridai klubokban darált death metalt. A stílusteremtő At The Gates és a mindig kísérletezgető Dark Tranquillity mellett Anders Fridén és társai lettek a legnépszerűbbek, mivel az új évezredben is tartották a lépést a korral, és egyre modernebb, dallamosabb lemezekkel álltak elő. A rajongótábort persze már jó évtizede rendre megosztják, ám ez nem zavarta a Sonyt abban, hogy a Siren Charmsszal végre nagykiadóhoz szerződtessék az In Flamest. A Jesper Stormblad alapító tag kiválása után kisfőnökké előlépett Björn Gelotte gitáros a lemezmutogatás mellett heves múltidézést is ígér, úgyhogy a régi fanoknak is érdemes elvándorolni a Barba Negrába, ahol 17.30-tól dedikál az együttes, azoknak is, akik nem váltanak koncertjegyet.
A múlttal az előzenekarként érkező Wovenwarnak is meg kell birkóznia, igaz, kicsit másképp: a csapatot az As I Lay Dying nevű keresztény metalcore banda tagjai alkotják, mínusz az énekes Tim Lambesis, akit idén lesitteltek, mert hivatalos bérgyilkossal akarta eltetetni láb alól a feleségét. A sors fintora, hogy a többiek Shane Bay énekessel lazán jobb albumot hoztak össze, mint amilyeneket Lambesisszel az utóbbi időben produkáltak. Az estén melegít még a dallamos metálkóros vagy metálos hardkóros While She Sleeps.
A héten két céges hír is érkezett, ami mellett kár lenne elmenni. Orbán Ráhel eladta a férjének a bababoltját, Matolcsy Ádám köre pedig a bankját Orbán Viktor haverjának.
Ami a fejlett demokráciákban azelőtt elképzelhetetlen volt, majd’ tíz év alatt súlyos problémává nőtte ki magát: az első számú világhatalom vezetője, a világ sorsának egyik alakítója olyan ember, akinek személyisége alighanem a klinikai pszichológia és pszichiátria terrénuma.
Úgy tűnik, valamilyen feszültség lehetett Sztojka Attila államtitkár és Aba-Horváth István, az országos roma önkormányzat elnöke között, ami miatt utóbbi kilépett a Cigány Közösségek Szövetségéből, ahonnan e szervezet elnöke is távozott.
Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.
Hogyan formálódott története során és milyen ma a lengyel karikatúra, hogyan reflektál a múltra és a jelenre, mit vár a jövőtől, milyennek mutatja a nemzeti és a globális jelenségeket?
Ha lenne budapesti népszavazás az augusztus 20-i tűzijátékról, nem úgy vélekedne-e a főváros kollektív bölcsessége, hogy legközelebb vigyék csak az egészet Hatvanpusztára?