Jazztavasz, 2012

  • 2012. május 2.

Snoblesse

Joe Zawinul örökségéről szól a Müpa minifesztiválja.


16.00-tól éjfélig dől a jazz a Müpából, hol a Fesztivál Színház, hol a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadáról. Olyan jazz, melynek így vagy úgy, de a gyökerei a 80 éve született Joe Zawinulhoz vezetnek. A kitavaszodó jazzelőadók sorában elsőként Borlai Gergő dobos-zeneszerző Scott Kinsey billentyűssel (Zawinul Faces and Places című lemezének producerével) és Gary Willis basszusgitárossal játszik – idén megjelenő, Los Angelesben felvett albumuk számait. Őket a zawinuli örökséget továbbvivő-továbbjátszó The Syndicate követi – a mester ritkán hallott kompozíciói és a zenekari tagok saját szerzeményei alkotják a repertoárt. A művészi színvonalú örökséggondozás után Huszár Endre, a Weather Report előtt tisztelgő 9:30 Collective megalapítója e-Nerdként lép régi zenésztársaival és két újjal (Rob van de Wouw-val és Marc de Clive-Lowe-val) színpadra. Az Üvegteremben Rozsnyói Péter akusztikus zongorás jazztriója mérsékli a tempót, az estet pedig a harminc éve üzemelő The Yellowjackets zárja.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.