Jézusom, Kohn, te zsidó vagy?

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Mohácsi János Claude Lanzmann Shoah című filmjéből merít: viccek is várhatók A Dohány utcai seriff című, vészkorszakról szóló darabban.
false

Auschwitz működik című előadásában Jeles András nemrég egy népszerű videojátékot alapul véve teremtette újra Claude Lanzmann Shoah című monumentális filmjét. Lanzmann holokausztról szóló, a túlélőket megszólaltató (de az archív felvételeket elvető) filmjét veszi alapul Mohácsi János is; a rendező színészeivel együtt válogatta ki a színdarab szövegét, azonban Lanzmann filmjének anyagán túl vendégszövegeket is használtak szép számmal. Túlélők visszaemlékezéseiből, szépirodalmi művekből, naplórészletekből, történelmi forrásokból, jegyzőkönyvekből és személyes gyűjtésekből épül fel a vészkorszak, de a humor sincs száműzve a darabból, mint a címként is szolgáló zsidó vicc is bizonyítja. Mely pedig a következőképpen hangzik:

 

 

Kohn sétál az utcán, mellén a sárga csillaggal. Arra megy Grün, és rákérdez:
– Jézusom, Kohn, te zsidó vagy?
– Nem, vazze, én vagyok a Dohány utcai seriff!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.