Jon Hopkins a Corvintetőn

  • 2014. január 24.

Snoblesse

2013 egyik figyelemre méltó lemezét mutatja be készítője.
false

Jon Hopkins sokoldalú, számos műfajban respektált figura a brit elektronikus zenei szcénában – zongorista csodagyerekként kezdte pályáját, majd Imogen Heap énekesnő zenekarában tűnt fel mint billentyűs. Az elektronikus zenekészítésben járatos, rendkívül termékeny előadó idővel, mentorával az ambient-legenda Brian Enóval és az énekes-gitáros King Creosote-tal is készített közös lemezt – ráadásul ő volt a 2010-es alienes brit kultfilm, a Monsters Ivor Novello-díjra jelölt zeneszerzője. Az elektronikus zenei rajongók leginkább szólóprodukcióiról, albumairól és invenciózus újraértelmezéseiről ismerik – a 2009-es Besides például az év egyik legsikeresebb elektronikus zenei nagylemezének bizonyult, ám az igazi áttörést a tavaly nyáron megjelent, a kritikusok által szinte körberajongott Immunity hozta el számára. A kilenc hónapnyi türelmes munkával rögzített és csiszolt album a maga tökéletes arányaival, szinte történetes szerkezetével, zenei ötleteivel, a kompozíciók gondos kidolgozásával tűnik ki a mezőnyből. Ráadásul Hopkins fél szemmel már az élő előadásra kacsintva írta meg az album anyagát – a klubokban nélkülözhetetlen, zaklatott, kattogó technoid döngölés szépen megfér a valószínűtlen, bár kissé összetört melódiákkal – ráadásul a lemez fináléjára a harmóniák és dallamok győznek a gépek felett. Éppen ezért is örvendetes, hogy az albumot személyesen Hopkins prezentálja nekünk, egy vélhetően élményteli live act keretében.

Magyar részről S Olbricht live actezik, ezen felül Eyto, Bergi és a házigazda NVC-s dj-k pakolják az ütemeket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.