Jon Hopkins a Corvintetőn

  • 2014. január 24.

Snoblesse

2013 egyik figyelemre méltó lemezét mutatja be készítője.
false

Jon Hopkins sokoldalú, számos műfajban respektált figura a brit elektronikus zenei szcénában – zongorista csodagyerekként kezdte pályáját, majd Imogen Heap énekesnő zenekarában tűnt fel mint billentyűs. Az elektronikus zenekészítésben járatos, rendkívül termékeny előadó idővel, mentorával az ambient-legenda Brian Enóval és az énekes-gitáros King Creosote-tal is készített közös lemezt – ráadásul ő volt a 2010-es alienes brit kultfilm, a Monsters Ivor Novello-díjra jelölt zeneszerzője. Az elektronikus zenei rajongók leginkább szólóprodukcióiról, albumairól és invenciózus újraértelmezéseiről ismerik – a 2009-es Besides például az év egyik legsikeresebb elektronikus zenei nagylemezének bizonyult, ám az igazi áttörést a tavaly nyáron megjelent, a kritikusok által szinte körberajongott Immunity hozta el számára. A kilenc hónapnyi türelmes munkával rögzített és csiszolt album a maga tökéletes arányaival, szinte történetes szerkezetével, zenei ötleteivel, a kompozíciók gondos kidolgozásával tűnik ki a mezőnyből. Ráadásul Hopkins fél szemmel már az élő előadásra kacsintva írta meg az album anyagát – a klubokban nélkülözhetetlen, zaklatott, kattogó technoid döngölés szépen megfér a valószínűtlen, bár kissé összetört melódiákkal – ráadásul a lemez fináléjára a harmóniák és dallamok győznek a gépek felett. Éppen ezért is örvendetes, hogy az albumot személyesen Hopkins prezentálja nekünk, egy vélhetően élményteli live act keretében.

Magyar részről S Olbricht live actezik, ezen felül Eyto, Bergi és a házigazda NVC-s dj-k pakolják az ütemeket.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.