Jon Hopkins a Corvintetőn

  • 2014. január 24.

Snoblesse

2013 egyik figyelemre méltó lemezét mutatja be készítője.
false

Jon Hopkins sokoldalú, számos műfajban respektált figura a brit elektronikus zenei szcénában – zongorista csodagyerekként kezdte pályáját, majd Imogen Heap énekesnő zenekarában tűnt fel mint billentyűs. Az elektronikus zenekészítésben járatos, rendkívül termékeny előadó idővel, mentorával az ambient-legenda Brian Enóval és az énekes-gitáros King Creosote-tal is készített közös lemezt – ráadásul ő volt a 2010-es alienes brit kultfilm, a Monsters Ivor Novello-díjra jelölt zeneszerzője. Az elektronikus zenei rajongók leginkább szólóprodukcióiról, albumairól és invenciózus újraértelmezéseiről ismerik – a 2009-es Besides például az év egyik legsikeresebb elektronikus zenei nagylemezének bizonyult, ám az igazi áttörést a tavaly nyáron megjelent, a kritikusok által szinte körberajongott Immunity hozta el számára. A kilenc hónapnyi türelmes munkával rögzített és csiszolt album a maga tökéletes arányaival, szinte történetes szerkezetével, zenei ötleteivel, a kompozíciók gondos kidolgozásával tűnik ki a mezőnyből. Ráadásul Hopkins fél szemmel már az élő előadásra kacsintva írta meg az album anyagát – a klubokban nélkülözhetetlen, zaklatott, kattogó technoid döngölés szépen megfér a valószínűtlen, bár kissé összetört melódiákkal – ráadásul a lemez fináléjára a harmóniák és dallamok győznek a gépek felett. Éppen ezért is örvendetes, hogy az albumot személyesen Hopkins prezentálja nekünk, egy vélhetően élményteli live act keretében.

Magyar részről S Olbricht live actezik, ezen felül Eyto, Bergi és a házigazda NVC-s dj-k pakolják az ütemeket.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.