rés a présen: Mikor dőlt el, hogy nem színész, inkább rendező leszel?
Táborosi Margaréta: A színpadi létet azért adom fel nehezen, mert kívánom az azonosulást. Újraélni a saját érzéseimet, fájdalmaimat. Segít megérteni magam. Ezért nehéz lemenni, otthagyni a színpadot. Bennem ez visszatérő konfliktus. Tehát még nem dőlt el bennem végérvényesen, hogy a színpad egyik vagy másik oldalára álljak. De egy előadás világának a megkomponálása, új, inspiráló témák kitalálása, a próbafolyamat levezetése a kreatív energiáimat teljes egészében képes kitölteni. Ez csak úgy jön. Színészként sok akadályt állítok magam elé.
rap: Mi inspirál?
TM: Rengeteget utazom vonattal még a mai napig is. Újvidék-Budapest hét óra. A leginspirálóbb helyek egyike ez, amikor zötyög, fülemben az mp3-as lejátszó, pár könyv, vagy a táj, a véletlenül kialakult beszélgetések, a határőrök csinált precizitása, az éjjeli járat a tolvajokkal, a cigarettát csempésző nénikék, az egyetemisták történetei, a sportolók, az üzletemberek. Kusturica világa ez a nemzetközi vonat, besűrűsödik az élettapasztalás rajta. És a csend tud még inspiráló lenni, mikor végre meghallom a gondolataimat. A munkában pedig a színészek inspirálnak.
| ||
rap: Az ember komédiája című, 2013 áprilisában bemutatott fizikai színházi előadásod alapja Sziveri János költészete. Hogy találtál rá?
TM: Sziveri is ott volt a tarsolyomban. A felkéréskor rögtön őt ajánlottam Urbán Andrásnak, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatójának, és el is fogadta. Nem volt olvasópróba, egy-egy Sziveri-összes verseskötettel érkeztem, mondtam is, hogy most mindenki előre megkapja a bemutatóajándékát. Elkezdtük olvasni, majd egy hónapig csak az általa és az élete kapcsán felmerülő témákról beszélgettünk, helyzetgyakorlatoztunk, improvizáltunk. Nem instant költészet, szembeállít magaddal. Mélyre visz, ha bátor vagy. Először lett egy hatvanoldalas szövegkönyv, maradt tizennégy. Kíváncsi voltam a színészekre, ők is rám. Hittünk egymásban. A költő kortársai, barátai is sokat segítettek.
rap: Hogyan definiálnád a fizikai színházat?
TM: A jó, a ma emberéhez szóló, igényes színházat és az ismétlő, impotens színházat különböztetem meg egymástól. Fizikai attól lesz valami, mert többször a mozdulatból indul ki, koncentrált testtudatot igényel. Alkotónként változhat a definíciója a fizikai színháznak. Csak ne legyen megbélyegző jelző belőle.
rap: Mikor és hol láthatunk a közeljövőben?
TM: Január 25-én az Átrium Film-Színházban lesz ismét látható Az ember komédiája rendezésem. Áprilisban pedig lesz egy bemutatkozó előadásunk a Trafóban, arra készítek egy szólótáncot. Aztán tavasszal külföldre utazom, ezért nem vállaltam mást.
rap: Mit jelent neked vajdasági magyarnak lenni?
TM: A hétköznapokban: magyarázkodást. Valamint megjelent az otthon és az itthon fogalma a szótáramban. Művészileg: nyitottságot. A Vajdaságban 25 különböző etnikai csoport él együtt. Sokszínű etnikailag és nyelvileg is a közeg, gazdag kulturális hagyományokban. Viszont ez a jó zsíros bácskai föld nehezen enged szárnyalni.
rap: Hol és milyen létformában élnél a legszívesebben?
TM: Ha válság van, az a legjobb pillanat a művészetek számára - mondja Sziveri. Vágyhatok én más idők után, de vagy itt maradok, és belekezdek a takarításba, vagy feladom és megyek az árral. Mind a kettő végén ugyanaz történik, egyszer véget ér az életem. Többszörös, falakat áttörő erőt érzek magamban, hogy csináljam a dolgom, a színházat.
