„A Vörösmarty Gimnázium végzősei nemcsak bátran és okosan beszélnek a jelenről, de közben a színházról is gondolkoznak, nagy kedvvel kísérleteznek (tehát legalább két fronton verik a magyar színházak legalább 90 százalékát)” – így látta kritikusunk (a teljes szöveg itt) a vagány gimnazisták, illetve vagány exgimnazisták politikai kabaréba oltott revüszínházát, melyben minden kabaréba illő, közismert jómadár megjelenik (ha nem is úgy, ahogy megszokhattuk), s amely többet mond el generációjuk életérzéséről, mint minden rájuk hivatkozó, velük példálózó „profi” munka, legyen az színház, zene, mozi, irodalom vagy valamennyi együttvéve. Olyasmikről beszél a Transzparens Csoport renitens előadása, amikről a felnőtt bácsik, nénik által irányított profi színházak – vagy mert nem mernek, vagy mert nem tudnak – áttételekkel sem nagyon: a buta politikáról, a menni vagy menni dilemmájáról, a mindent eluraló párbeszéd-képtelenségről.
