Jövőképtelen

  • 2012. november 22.

Snoblesse

Ha mások nem, a gimnazisták megmondják: kabaréba oltott revüszínház egy élhetetlen országról és egy generáció lehetőségeiről. Vigyázat, őszinte!


„A Vörösmarty Gimnázium végzősei nemcsak bátran és okosan beszélnek a jelenről, de közben a színházról is gondolkoznak, nagy kedvvel kísérleteznek (tehát legalább két fronton verik a magyar színházak legalább 90 százalékát)” – így látta kritikusunk (a teljes szöveg itt) a vagány gimnazisták, illetve vagány exgimnazisták politikai kabaréba oltott revüszínházát, melyben minden kabaréba illő, közismert jómadár megjelenik (ha nem is úgy, ahogy megszokhattuk), s amely többet mond el generációjuk életérzéséről, mint minden rájuk hivatkozó, velük példálózó „profi” munka, legyen az színház, zene, mozi, irodalom vagy valamennyi együttvéve. Olyasmikről beszél a Transzparens Csoport renitens előadása, amikről a felnőtt bácsik, nénik által irányított profi színházak – vagy mert nem mernek, vagy mert nem tudnak – áttételekkel sem nagyon: a buta politikáról, a menni vagy menni dilemmájáról, a mindent eluraló párbeszéd-képtelenségről.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.