Juju & Jordash live set

  • 2013. január 23.

Snoblesse

Az elektronikus tánczene izraeli származású megújítói – improvizatív etűdök szintikre és dobgépekre.


Juju (Gal Aner) és Jordash (Jordan Czamanski) zenei karrierje Haifa városának dohányfüstös, tömény szesz áztatta szórakozóhelyein kezdődött: előbbi a gitárját babrálta, utóbbi a zongorán brillírozott, s bebopot nyomtak vagy éppen rakoncátlan zajtextúrákat igyekeztek valamiféle kísérleti, fúziós jazzcsokorba összefésülni. Ezek után talán meghökkentő, de a szaksajtó szerint is ők rakták össze 2012 egyik legeredetibb és legélvezetesebb elektronikus tánczenei albumát, a Techno Primitivismet – s immár évek óta Hollandiában, Amszterdamban élnek és dolgoznak. Az idáig vezető út hosszú volt, ám remek zenékben gazdag. 2004 óta számtalan EP-t és remixet jelentettek meg olyan neves kiadók égisze alatt, mint a Rush Hour, a Philpot, a Dekmantel, a Golf Channel vagy a Workshop Records (utóbbinál Magic Mountain High alterego mögé bújva Move D-vel közösen szerepeltek – ebben a trió felállásban ambientet, filmzenét és különböző multimédia-projekteket készítenek). Jujuék zenéje különös szintézise a legújabb techno- és house-hangzásoknak, illetve a 70-es, 80-as évek utópisztikus krautrock, free jazz és újhullámos törekvéseinek, s ez a mixtúra minden szerzeményüknek egyedi és összetéveszthetetlen karaktert biztosít. Élő fellépésük igazi csemege a kísérletezőbb, elvontabb/absztraktabb, artisztikus célokból művelt house és techno kedvelőinek, de az elektronikus tánczenétől némi távolságot tartókat is könnyen magával ragadhatja kultikus e-hangszereken (Roland SH-101, Juno 60, TR-909 stb.) előadott improvizatív játékuk. Az élményt hazai részről Crimson & Chrom (Ikz, Lick The Click!) továbbá Mesterházy és Zefyr játéka teszik teljessé.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.