Junip

  • 2013. április 29.

Snoblesse

A svéd-argentin José González és Junip nevű friss formációja különleges hangulatú estét ígér.


A svéd Junip az érzékeny, akusztikus gitáros balladáiról ismert (néhány éve a Szigeten is fellépett –  interjúnk vele itt) José González vissza-visszatérő produkciója – egy trió, melyben rajta kívül a dobos Elias Araya és a billentyűs (főleg analóg elektromos orgonákat és szintiket kultiváló) Tobias Winterkorn muzsikál. Első EP-jüket még 2005-ben adták ki, Fields című bemutatkozó albumuk három éve jelent meg, most pedig újabb kedvező kritikákkal fogadott nagylemezt adtak ki Junip címen. A trió felvételei természetesen nem ütnek el döntően González nagy sikerű szólólemezeitől, amelyeken orgonák, szintetizátorok, dobok és gitárok alakítják a hangzást az ő különleges orgánuma és nejlonhúros gitárja mellett. A Junip dalai lendületesek, dallamosak és álomszerűek: erősen személyes hangvételűek és ehhez még kellően hangulatosak is. A koncertjein öttagúra bővülő formáció nagyszabású európai turné keretében érkezik hozzánk, amelyen az egy héttel a hajós koncert előtt megjelenő, friss albumot mutatják be. Előttük pedig fellépnek költők, akik új szövegeket írtak neves zenészek ismert dalaihoz, s zenészek, akik megzenésítették neves poéták egy-egy versét: Beck Zoltán (30Y), Kollár-Klemencz Laci (Kistehén), Szűcs Krisztián (HS7), Grecsó Krisztián (író), őket kísérik Takács Marci perkás és Sárközy Zoli zongorista.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.