!!! Chk Chk Chk

  • 2013. április 29.

Snoblesse

Egy vidám, lendületes zenét játszó, s mondanunk sem kell, kultikus zenekar Sacramentóból, a napfényes Kaliforniából – az biztos, hogy mozogni fog rájuk a hajó!.


Az 1996-ban alakult sacramentói zenekar két évre rá adta ki az első maxiját, első albumára viszont 2001 végéig kellett várni. A !!! történetét azóta számos tagcsere, sőt néhány tragikus baleset is befolyásolta – egykori vokalista-dobosuk, Jerry Fuchs 2009-ben zuhant egy liftaknába… Mindenesetre azóta is ráérősen termelik az újabb zenéket, hiszen a napokban még csak az ötödik nagylemezük jött ki Thr!!!ller cím alatt (előző, 2010-es Strange Weather, Isn’t It? című albumukról szóló kritikánk elolvasható itt). Már a névadásuk is mókás, hiszen a nálunk is nagy sikerrel vetített Az istenek a fejükre estek című film busman szereplőinek feliratozása inspirálta őket: amikor ugyanis a dél-afrikai khoiszan nyelvekre jellemző csettintő hangokat kellett jelezni, akkor a felkiáltójeleket alkalmazták. Ennek megfelelően a zenekar nevének kiejtése nagyjából a chk chk chk hangokkal történhet – bár a zenekar tán túlságosan is megengedő gesztusa szerint bármely három azonos szótag is megteszi. Zenéjük viszont legalább ennyire üdítő: a posztpunk gitárzenék és a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján származó (tipikusan New York-i) new wave/diszkó hagyomány együttes felélesztése, mely tekintetben kétségtelenül úttörő szerepet játszott a !!! (sőt, zenéjük, a retrohullám erősödésével még jobban a középpontba került). Határozott, grúvos basszusjáték, punkos nyerseségű dobok, funkos gitártémák, diszkréten odatett elektronika – az eredmény élő hangszerekkel előadott, szellemesen összerakott fúziós diszkó, mindez Nic Offer szabálytalan, de annál  kreatívabb frontemberi-énekesi közreműködésével. A most éppen hattagú zenekar eszméletlen bulit csinál a színpadon, nem táncolni rájuk pedig egyszerűen lehetetlen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.