„A hosszú című (Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában), többnyire csak Marat/Sade-ként emlegetett darabot kiválasztani már önmagában is szimbolikus rendezői állítás; ez akkor is így volna, ha Magyarországon nem jutna róla annak is eszébe Kaposvár, aki nem látta ’82-ben a legendás előadást.
| ||
Nem kell sok ész ahhoz sem, hogy Gergye Krisztián kedvelőjeként sejtsük: az ezúttal tömör (Merénylet) címen játszott Weiss-darab az Adaptáció trikolórral indult politikus táncelőadásait fogja folytatni. Az alcím ezúttal »hangulatkeltés«, nem kevesebbre utal, mint mozgósításra, de hogyan és miképpen mozgósíthat egy kortárs táncelőadás? Aki látta a Bizottság dalaiból készült rendhagyó, politikus musicalt, az Opera amoralét, annak többletjelentést hordoz megpillantani Tárnok Maricát mint a hatalom és a cenzúra képviselőjét a színházcsináló bolondjairól híres charentoni elmegyógyintézet igazgatójának szerepében. Tárnok az Opera amoraléban is színházigazgató volt, ő játszotta Vidnyánszky Attilát. Az már értelmezés kérdése, hogy ezt a gesztust kellően pimasz, de kevéssé elegáns politikaikabaré-fricskaként, tehát kizárólag a színházrendező testalkatának kifigurázásaként olvastuk-e (a színésznő a kisgömböc mesebeli külsejét öltötte magára); vagy a kisgömböcre mint Vidnyánszky tisztséghalmozásának metaforájára tekintettünk: a két értelmezés egymást sem zárja ki feltétlenül.”
A teljes kritika a Gergye Krisztián Társulat előadásáról itt olvasható. A Marat/Sade-átirat az Átrium Film-Színházban látható.
