rés a présen

Vaksötétben a holokausztról - interjú Keresztény Tamással

  • rés a présen
  • 2013. február 26.

Snoblesse

"Az egyik legnehezebb előadás, amit valaha játszanom kellett" - Keresztény Tamás színészi pályakezdéséről és A dohány utcai seriffről.

rés a présen: Kaposvári színész vagy?

Keresztény Tamás: A Csiky Gergely Színház művészei közül sokan tanítottak, és az osztályfőnököm, Mohácsi János is ott rendezett abban a pár évben, amíg oda jártam, így természetesen van kötődésem. Több színésszel is játszhattam együtt, akik a Csiky tagjai voltak, vagy még most is azok, és az egyetemi éveim alatt a legtöbb előadást a Csikyben láttam, így mindenképpen meghatározó élmény.

rap: Mit hoztál onnan?

KT: Mohácsi Jánostól megtanultam, hogy mennyire személyesen és őszintén kell hozzányúlni egy anyaghoz. Milyen fontos a saját humorom, és hogy nagyon bátran kell belemenni azokba a szituációkba a színpadon, amik az életben a legnehezebbek. Amíg olyan helyen játszhatok, ahol ennek teret engednek, nem nagyon számít más.

rap: Milyen a kapcsolatod a régi osztállyal?

 


KT: Nem telik el úgy három nap, hogy legalább egyikükkel ne találkoznék. A legjobb barátaim, és néhányukkal a zenekarunk, a Bánfalvi Eszter Kvartett (Bekvart) is összeköt, vagy a közös, repertoáron lévő előadásunk. A szívemhez a legközelebb a Mohácsi János rendezte Vízkereszt, avagy elmentek ti a jó... című diploma-előadásunk áll. Maga a próbafolyamat és az előadás nagyon jó volt. Egy hónapig éltünk együtt a Petörke-tónál. Na, ott volt minden. Nagyon szerettem még az ÚjRH című koncertünket. Zságer-Varga Ákos a mai napig a szívén viseli a rockkarrierünket.

 

rap: Elkötelezted magad a diploma után?

KT: Tavaly végeztem, és a HOPPart Társulathoz szerződtem. Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy Herczeg Tamás - aki az egyetem alatt látott - dolgozna velem, mert amit ismertem tőlük, az alapján úgy tűnt, hogy hasonlóan gondolkodnak a színházról. Fontos nekem, hogy az előadásaik szerves része a zene, nem is beszélve arról, ahogyan használják az előadásaikban.

rap: Legfrissebb bemutatód A dohány utcai seriff. Már a címe is bizarr. Kik és miről készítették ezt az előadást?

KT: Volt és jelenlegi kaposvári színészhallgatók, kiegészülve felnőtt színészekkel, Kovács Márton zenéjével, Mohácsi János vezetése alatt. A holokauszt a témája. Főleg visszaemlékezésekből áll, és vaksötétben játsszuk. Sok előadást és filmet láttam ebben a témában, de egyik sem tudott olyan közel vinni a témához, mint A dohány utcai seriff próbafolyamata. Ez az a téma, amit nem lehet elcsépelni; mindig aktuális, mert emberek csinálták emberekkel. Ezzel szembe kell néznünk. Az egyik legnehezebb előadás, amit valaha játszanom kellett. 75 perc, mégis nehezebb, mint a több mint négyórás Vízkereszt volt. Nem tudok róla ilyesmit mondani, hogy jó vagy hatásos, és a nézőink sem szoktak tudni. Utána mindig csönd van.

 

rap: Sok friss diplomás elmegy az országból. Te maradsz?

KT: Ide köt a családom és a munkám is, itt kell elérnem valamit. Persze, ha megkapnám Nolantől a gonosz szerepét a Batman és Robinban, azért arra az időre kiköltöznék Hollywoodba.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.