rés a présen

Vaksötétben a holokausztról - interjú Keresztény Tamással

  • rés a présen
  • 2013. február 26.

Snoblesse

"Az egyik legnehezebb előadás, amit valaha játszanom kellett" - Keresztény Tamás színészi pályakezdéséről és A dohány utcai seriffről.

rés a présen: Kaposvári színész vagy?

Keresztény Tamás: A Csiky Gergely Színház művészei közül sokan tanítottak, és az osztályfőnököm, Mohácsi János is ott rendezett abban a pár évben, amíg oda jártam, így természetesen van kötődésem. Több színésszel is játszhattam együtt, akik a Csiky tagjai voltak, vagy még most is azok, és az egyetemi éveim alatt a legtöbb előadást a Csikyben láttam, így mindenképpen meghatározó élmény.

rap: Mit hoztál onnan?

KT: Mohácsi Jánostól megtanultam, hogy mennyire személyesen és őszintén kell hozzányúlni egy anyaghoz. Milyen fontos a saját humorom, és hogy nagyon bátran kell belemenni azokba a szituációkba a színpadon, amik az életben a legnehezebbek. Amíg olyan helyen játszhatok, ahol ennek teret engednek, nem nagyon számít más.

rap: Milyen a kapcsolatod a régi osztállyal?

 


KT: Nem telik el úgy három nap, hogy legalább egyikükkel ne találkoznék. A legjobb barátaim, és néhányukkal a zenekarunk, a Bánfalvi Eszter Kvartett (Bekvart) is összeköt, vagy a közös, repertoáron lévő előadásunk. A szívemhez a legközelebb a Mohácsi János rendezte Vízkereszt, avagy elmentek ti a jó... című diploma-előadásunk áll. Maga a próbafolyamat és az előadás nagyon jó volt. Egy hónapig éltünk együtt a Petörke-tónál. Na, ott volt minden. Nagyon szerettem még az ÚjRH című koncertünket. Zságer-Varga Ákos a mai napig a szívén viseli a rockkarrierünket.

 

rap: Elkötelezted magad a diploma után?

KT: Tavaly végeztem, és a HOPPart Társulathoz szerződtem. Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy Herczeg Tamás - aki az egyetem alatt látott - dolgozna velem, mert amit ismertem tőlük, az alapján úgy tűnt, hogy hasonlóan gondolkodnak a színházról. Fontos nekem, hogy az előadásaik szerves része a zene, nem is beszélve arról, ahogyan használják az előadásaikban.

rap: Legfrissebb bemutatód A dohány utcai seriff. Már a címe is bizarr. Kik és miről készítették ezt az előadást?

KT: Volt és jelenlegi kaposvári színészhallgatók, kiegészülve felnőtt színészekkel, Kovács Márton zenéjével, Mohácsi János vezetése alatt. A holokauszt a témája. Főleg visszaemlékezésekből áll, és vaksötétben játsszuk. Sok előadást és filmet láttam ebben a témában, de egyik sem tudott olyan közel vinni a témához, mint A dohány utcai seriff próbafolyamata. Ez az a téma, amit nem lehet elcsépelni; mindig aktuális, mert emberek csinálták emberekkel. Ezzel szembe kell néznünk. Az egyik legnehezebb előadás, amit valaha játszanom kellett. 75 perc, mégis nehezebb, mint a több mint négyórás Vízkereszt volt. Nem tudok róla ilyesmit mondani, hogy jó vagy hatásos, és a nézőink sem szoktak tudni. Utána mindig csönd van.

 

rap: Sok friss diplomás elmegy az országból. Te maradsz?

KT: Ide köt a családom és a munkám is, itt kell elérnem valamit. Persze, ha megkapnám Nolantől a gonosz szerepét a Batman és Robinban, azért arra az időre kiköltöznék Hollywoodba.

Neked ajánljuk