Kex és Tea – Szálinger Balázzsal

  • 2013. február 26.

Snoblesse

Kortárs költő keksszel és teával.


Magyar Narancs: Mennyit ér egy vers?

Szálinger Balázs: Attól függ, hol. Mondjuk bruttó nyolcezer forint, és rengeteg papírozás. Ezt én annyira nem bírom, hogy néha azt mondom, inkább előfizető leszek. Van olyan folyóirat, amire már 2013–14-ig elő vagyok fizetve.

Az idézett diskurzus egy 2009-es beszélgetés része (a teljes Narancs-interjú itt olvasható), de hogy azóta felment vagy éppenséggel csökkent-e (+áfa) a versek ára, erre nézve sajnos nincsenek információink. De talán ez is kiderül a Kex és Tea estjén, ezúttal ugyanis Szálinger Balázs költő és drámaíró a felolvasóest főszereplője. Szálinger, aki legutóbb Köztársaság című kötetével szerepelt a Narancs irodalmi sikerlistáján, illusztris sort folytat, hiszen a Kex és Teán Esterházy Pétertől Spiró Györgyön át Parti Nagy Lajosig megfordult már a hazai irodalmi élet színe-java.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.