Két krónikusan seggfej

  • 2014. június 26.

Snoblesse

Mindketten az Aaltra című film főszereplői.

„Arról van szó ugyanis, hogy két krónikusan lúzer, kellemetlen marha – jócskán önhibájukból – együtt bírnak megnyomorodni, minek hatására még kellemetlenebb marhákká lesznek. Nyilvánvalóan abból az alkotói megfontolásból, hogy az a kirekesztés maga, ha mindig kesztyűs kézzel bánunk a sorsüldözöttekkel.” Ennél tömörebben mi magunk sem tudtunk volna számot adni arról, mi a fene is ez az Altraa, azon túl, hogy egy film és hogy Benoît Delépine és Gustave de Kervern követte el vitriolos jókedvében (kritikánk itt).  És hogy melyik melyik?  Arra is van eligazításunk:

false

 

De Kervern a kövér, Delépine a nyúlánk – Európa legzsibbasztóbb komikusai, Franciaországban népszerű tévésztárok… – írtuk egy velük készült interjú felvezetésében. Rögtön meg is kérdeztük tőlük, miért adtak szerepet Aki Kaurismäkinak.

Delépine: Imádjuk. És a svéd Roy Andersont még jobban (Dalok a második emeletről). A tévéműsorunkban kitaláltunk egy képzeletbeli országot, ahol van egy filmfesztivál is. Ott évek óta nekik ítéljük oda a díjat. Az ő filmjeik azonban túlságosan ki vannak találva, gondosan storyboardolva, okosan meg vannak szerkesztve. Túl profik.

false

De Kervern: Nagyon jó volt Kaurismäkival találkozni. Olyan, mintha az utolsó kalózok egyikével cimboráltunk volna össze. A milliomos egyik testőrét azzal a szabadúszó újságíróval játszattuk el, aki egy nagy francia pénzügyi botrányban lebuktatott egy rakás górét, akik aztán bíróságon kötöttek ki. Ő is ilyen kalózfigura.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.