„Arról van szó ugyanis, hogy két krónikusan lúzer, kellemetlen marha – jócskán önhibájukból – együtt bírnak megnyomorodni, minek hatására még kellemetlenebb marhákká lesznek. Nyilvánvalóan abból az alkotói megfontolásból, hogy az a kirekesztés maga, ha mindig kesztyűs kézzel bánunk a sorsüldözöttekkel.” Ennél tömörebben mi magunk sem tudtunk volna számot adni arról, mi a fene is ez az Altraa, azon túl, hogy egy film és hogy Benoît Delépine és Gustave de Kervern követte el vitriolos jókedvében (kritikánk itt). És hogy melyik melyik? Arra is van eligazításunk:
| ||
De Kervern a kövér, Delépine a nyúlánk – Európa legzsibbasztóbb komikusai, Franciaországban népszerű tévésztárok… – írtuk egy velük készült interjú felvezetésében. Rögtön meg is kérdeztük tőlük, miért adtak szerepet Aki Kaurismäkinak.
Delépine: Imádjuk. És a svéd Roy Andersont még jobban (Dalok a második emeletről). A tévéműsorunkban kitaláltunk egy képzeletbeli országot, ahol van egy filmfesztivál is. Ott évek óta nekik ítéljük oda a díjat. Az ő filmjeik azonban túlságosan ki vannak találva, gondosan storyboardolva, okosan meg vannak szerkesztve. Túl profik.
| ||
De Kervern: Nagyon jó volt Kaurismäkival találkozni. Olyan, mintha az utolsó kalózok egyikével cimboráltunk volna össze. A milliomos egyik testőrét azzal a szabadúszó újságíróval játszattuk el, aki egy nagy francia pénzügyi botrányban lebuktatott egy rakás górét, akik aztán bíróságon kötöttek ki. Ő is ilyen kalózfigura.
